Kedves barátaink, olvasóink!

Kb. 10 nap múlva, december első hetében megjelenik a Múlt és Jövő negyedik száma.

Ismét nem könnyű évet zárunk, s még sötétebb időknek nézünk elébe. Olvasóink közül, talán csak az ausztrál kontinensen élők nem érzik annyira e kijelentés súlyát és igazságtartalmát: a közvetlen egzisztenciális fenyegetettséget. (Az izraeliek annyira hozzászoktak a mindennapiságához, hogy – maradjanak is ebben az önvédelmi szemellenzősségben – fel sem fogják a világ nagy változásaiban rájuk leselkedő halálos veszedelmet.)

Azonban mind a szerzőink, s mind az olvasóink java itt él Európa közepén – a magyar nyelvben és kultúrában.

Ez határoz meg bennünket, s határozza meg a különös időnket. Ebben a közegben (túl)élni zsidónak és nem zsidónak egyaránt – noha különbözően – nehéz. Elég csak elolvasni az elmúlt két év krónikáját – e fórumon 50 szerzőnk, közeli (elv)barátunk ment el. (https://multesjovo.hu/en/termek/koronavirus-idejen/)

Szinte teljes egészében az a nemzedék, akik ha gyerekként is, de a holokauszt előtt szocializálódtak, s ezért a tradicionális zsidó narratívából sok értéket, attitűdöt tudtak átmenteni – és ezt oly dicséretesen meg is tették – a rendszerváltás után megnyílt időkre.

De a stafétabotot nem adták át, mert nekik sem volt idejük/alkalmuk átvenni.

Ebben az indulásunkhoz képest is új helyzetben kerültünk most. A belső, organikus kiszáradás és a külső felperzselő pusztítások együttes, egymást hatványozó erőterében.

Hogyan tudjuk fenttartani a folyóiratot és a kiadót? (Erre a linkre – https://nka.hu/ – érdemes rákattanni – ez az üresség soha nem fordult elő itt – a helyen, amely az állami kultúra támogatást prezentálja.)

Mennyi időnk van hátra? Vagy: mennyi lauf-unk adatott? Ezt felelőtlenség lenne most megmondani. Sokat megéltünk 33 éves – krisztusi kor – fennállásunk alatt, de ilyen kilátástalanságba nem láttuk a jövőnket.

Egyetlen elhatározás biztos: a folyóiratot foggal-körömmel megpróbáljuk „átvinni” ama „túlsó partra”. A könyvkiadás – még a sorozatok esetében is – állhat, szünetelhet. Azonban a folyóirat hasonlít az emberi élethez: egyetlen kihagyás is a végét jelenti. Nem mintha nem éltünk volna meg szép kort, de van még dolgunk itt.

Ehhez kérjük a részvételeteket. Hogy fizessétek elő, járassátok az 1988-ban indult új Múlt és Jövőt. S vegyétek/ajándékozzátok a könyveinket (https://multesjovo.hu/termekkategoria/konyv/) – amiből főként a kata adózási forma kiiktatásával egyre nehezebben szerzőinket, munkatársainkat tudnánk kifizetni.

S persze olvassátok, hagyományozzátok tovább „tartalmainkat” az inkább a magyar zsidó múlt, mint a jövő tudását és értékeit.

Ha javasolhatjuk, még most is érdemes megvenni a 2022-es év minden számát egybe. S aki megteheti, az segítse vele azt, aki szívesen olvasná, de kenyérre-fűtésre is alig futja. És könyvtárakba és más közösségi terekbe is vegyétek/vigyétek el folyóiratunkat – kedvcsináló követségbe!

Ebben az évben kerül utoljára egy-egy folyóiratszám 1800 ft-ba, s az előfizetés 5000 ft-ba.

Jövőre – ez is szimbolikus, ahhoz képest, amennyibe valójában kerül – egy-egy szám 2000 ft-ba kerül, s az előfizetés 7000-be fog kóstálni.

Az év végén, a hanukai lángok fényében olvasva folyóiratunkat merengjetek el múltan és jövendőn, hogy velünk maradjatok.

A Múlt és Jövő közössége