Múlt és Jövő a jelenben

A Múlt és Jövő online melléklete

Csizmadia Edit: Elfeledett arcok Szeged zsidó múltjából 2.Fischhof Ágota (1895−1976)

Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzatának REDISCOVER elnevezésű, a rejtett zsidó örökség feltárását végző projektje 2020 novemberében pár napos utcai kiállítást szervezett a város egy kedvelt közterén „Elfeledett arcok” címmel. Kiállításunk során olyan, a város életében kiemelt szerepet játszó zsidó személyek alakját mutattuk be, akikre fontosnak tartottuk, hogy ráirányítsuk a figyelmet. Akkor 12+1 portrét válogattunk ki, tudva azt, hogy akár kétszer, háromszor ennyien is érdemesek lennének arra, hogy bemutassuk életpályájukat. Cikksorozatunkkal némiképp ezt a hiányt szeretnénk pótolni. Sorozatunk újabb részében az ország első szakképzett könyvtárosnőjére, Fischhof Ágotára emlékezünk.

Egy kivételes női életút a századelőről

Ki is volt Fischhof Ágota? A száz évvel ezelőtti Szeged művészeti és közéletének egyik ismert nőalakja, akinek sokoldalú, karizmatikus személyisége, életútja, máig foglalkoztatja a város- és művészettörténészeket egyaránt. Ő volt Móra Ferenc „kisinasa”, Moholy-Nagy László múzsája, a szegedi feminista egyesület tagja, az első magyar szakképzett könyvtárosnő, feleség és családanya egy személyben. De vajon hogyan vezetett az út a szegedi polgári otthonból a Kultúrpalotán át – amelyben Tömörkény és Móra munkatársaként tevékenykedik – a budapesti szűk szuterénig?

 Fischhof Ágota – portré, Somogyi-könyvtár, helyismereti gyűjtemény
Fischhof Ágota – portré, Somogyi-könyvtár, helyismereti gyűjtemény

Fischhof Ágota és Király-König Péter, 1915. Somogyi-könyvtár, helyismereti gyűjtemény

Fischhof Ágota 1895. június 4-én született, szegedi zsidó család gyermekeként. Édesapja, a temesvári születésű Fischhof Samu az első Szegedi Keramit és Műtéglagyár igazgatója, édesanyja Léderer Julianna, birtokoslány a Bácskából. Négy gyermekük volt, Ágota a másodikként látta meg a napvilágot. A család a Korona (ma Hajnóczy) utcában lakott. A szülőház a fiatal Áginak – ahogy a régi Szegeden mindenki hívta – nemcsak otthona volt, hanem gyermekéveinek és képzésének helyszíne is. Ahogy később saját maga megfogalmazta: gyermekkorában spártai nevelést kapott. Többféle sportágban kipróbálta magát: úszott, vívott, teniszezett, korcsolyázott. Tagja volt a Szegedi Atlétikai Klub (SZAK) csapatának, gyakran versenyekre is járt. Tanulmányait az állami felsőbb leányiskolában (ma Tömörkény István Gimnázium) végezte, emellett sokrétű és alapos képzésben részesült otthon is. A korabeli Szeged legkiválóbbjai voltak az oktatói: Heller Ödöntől rajzolni, Király-König Pétertől zongorázni, Balázs Béla édesanyjától (Bauer Simonné) németül és franciául tanult.

Móra a mentor – Ágota, a kisinas

Móra Ferenc és Ágota a Somogyi-könyvtárban, 1919, Somogyi-könyvtár, helyismereti gyűjtemény
Móra Ferenc és Ágota a Somogyi-könyvtárban, 1919, Somogyi-könyvtár, helyismereti gyűjtemény

Kimeríthetetlen tudásvágya, a művészetek és az irodalom iránti érdeklődése korán megmutatkozott, és mind jobban vonzotta a könyvek világa.
1913-tól, tanulmányainak befejezése után – apja rosszallása ellenére is – egyre többször látogatta a Somogyi-könyvtárat, amely aztán sokáig magához láncolta a kor szokásaival szakítva pályát választó, saját jogán érvényesülni akaró lányt. Tömörkény igazgatósága éveiben az olvasóteremben ügyelő Móra Ferenc is felfigyelt a széles látókörű, nyelveket beszélő Ágira, aki könyvtári látogatásai alkalmából mindig értékes művelődéstörténeti munkákat keresett, s le sem tagadhatta volna a könyvek iránti lelkesedését. Móra javasolta neki, hogy szegődjön el az „állás nélküli állásba” – díjtalan gyakornokként a Somogyi-könyvtárba, s ezzel új fejezet kezdődött mind a saját, mind a Közművelődési palota életében. „Könyvtárba csak az való, aki szerelmes a mesterségébe” – vallotta mentora, Móra Ferenc, és Fischhof Ági valóban oda való volt. Élete alkonyán így emlékezett vissza az indulásra, a pályaválasztásra és Móra szerepére személyiségének alakulásában:
„Az egész életemre kihatott ez, ő tanított meg az élet apró örömeire, még ma is, ha esik az eső, annak örülök, ha süt a nap, annak örülök. Merem mondani, tőle tanultam. Otthon más körülmények közt éltem. Bár a művészet, az irodalmi beállítottság, nyelvek, sport [megvolt]. Azt mondta apám is: spártai nevelés, hogy sokat kell sportolni. Mielőtt férjhez mentem, lószőr párnán aludtam, és nem volt téli takaró. 16 fokosnál nem lehetett több a szobámban, se otthon. Ezt csak azért említem, hogy ezért vagyok talán még mindig ilyen. Persze ez együtt jár a jó neveltetéssel és a kiegyensúlyozott és okosan folytatott élettel.” (Részlet Fischhof Ágota visszaemlékezéséből, Somogyi-könyvtár, helyismereti gyűjtemény)

A könyvtáros munka alapjainak elsajátításában Szász Gyula szakdíjnok segítette. Az évek során Móra „kisinasa” vált belőle, nevéhez fűződik a tárgyszókatalógus építése. Bizalmas viszonyukat, az atyai jóbarát gondoskodását mi sem mutatja jobban, mint a kettejük levelezésében használt állandó megszólítás: „kislányom”. A gyakornoki években Ágota feltűnő szépségű fiatal nővé érett. Így érkezett el az 1916-os év, amikor egy német lapban meglátta a hírt a berlini Hochschule für Bibliothekarinnen könyvtárosnő-képzéséről. Tömörkény és Móra is támogatta tervét, a főiskolai tanulmányok elkezdését. A Nagy Háború nehéz éveiben Szalay József, Szeged város literátus főkapitányának közbenjárása is kellett az útlevél megszerzéséhez. A főiskolán – többek között – irodalomtörténetet, könyvtártörténetet, katalogizálást, latin és görög nyelvet is tanult. Tanulmányai mellett munkát is vállalt, a háborús magyar irodalmat dolgozta fel csekély tiszteletdíjért.

Fischhof Ági Szeged, augusztus 1915. Possessor bejegyzés Somogyi-könyvtár, Szeged
Fischhof Ági Szeged, augusztus 1915. Possessor-bejegyzés, Somogyi-könyvtár, Szeged

A Kultúrpalota épülete, Somogyi-könyvtár, helyismereti gyűjtemény
A Kultúrpalota épülete, Somogyi-könyvtár, helyismereti gyűjtemény

„Szegedi születésű voltam és hát nagyon érdekeltek a szegedi vonatkozású dolgok. Miután elvégeztem a mai leánygimnáziumot a Tisza-parton, keresgéltem, hogy milyen pályára lépjek. Szerettem volna tanulni! Az édesapám elég maradi volt, és nem szerette, hogy már a lányok is önállóak legyenek és tanuljanak. Édesanyám viszont nagyon haladó volt, neki tetszett, hogy én a pályaválasztással foglalkozom. Valahogy én már gyerekkorom óta annyira szerettem a könyveket – édesapámnak is szép könyvtára volt, főleg klasszikusok, azokat bújtam -, kedvet kaptam, hogy könyvtáros legyek. Kezdtem bejárni a Somogyi-könyvtárba. Móra Ferenc és Tömörkény István is látták, hogy ilyen fiatalon mennyire érdekelnek a könyvek, milyen érdekes könyveket kérek. Akkor egy szép napon bementem az irodába és azt mondtam, hogy ezt a pályát szeretném választani, nem kell nekem nagy [hely] – a nagy íróasztal, az az övé volt, valahol leülök és amit tudok, segítek. Móra erre kezet rázott és azt mondta: »nagyon örülök ennek és szívesen látjuk«. Egyelőre így. Egyszer Móra odajön az íróasztalomhoz, szokás szerint, és azt mondja: »kislány, valamit fölfödöztem, ami magának nagyszerű lösz«. Erre fölmutat egy német folyóiratot, egész új dolgot, ami nagy szenzáció még Berlinben is, úgy volt a cím: Könyvtáros Főiskola nőknek. Harmincat vesznek föl nemzetközileg és magyar én voltam egyedül.” (Részlet Fischhof Ágota visszaemlékezéséből, Somogyi-könyvtár, helyismereti gyűjtemény)

A Berlinben töltött évek alatt sem szakadt meg kapcsolata Mórával, levelezésük folyamatos volt. Amikor 1919-ben, a kétéves főiskola elvégzése után visszatért szülővárosába, már a Móra vezette bibliotékában folytatta munkáját. Fischhof Ágota az első magyar szakképzett könyvtárosnőként írta be magát a történelembe. Először a kézikönyvtár átrendezésébe fogott, német módszer szerint. „Egy dzsungel volt, és tudtam, hogy ami nincs a helyén, az elveszett.” Szeged francia megszállása idején, 1919 áprilisában a műértő De Tournadre tábornok látogatást tett a Közművelődési palotában, Fischhof Ágota fordította franciára Móra szavait.

Fischhof Ágota és a Feministák Szegedi Egyesülete

Nem csak Móra hatott Fischhof Ágotára: az író-igazgató számára az új nőtípust, a modern nőideált többek között Ágota közvetítette. Valószínűleg ez az egyik oka, hogy Móra belépett a Feministák Szegedi Egyesületébe, sőt pár év múlva választmányi tag is lett.
Épp abban az időben, amikor a fiatal lány érettségije után egyre több időt töltött a Somogyi-könyvtárban, majd önkéntes gyakornoki éveit kezdte, a Délmagyarország napilap karácsonyi számában közölte azokat a nyilatkozatokat, melyeket „előkelő és szép asszonyok és leányok” a szerkesztőség felkérésére küldtek a közeljövőben megalakuló szegedi feminista egyesület programjáról. A megszólítottak között volt Fischhof Ágota is, mint jövendő egyesületi tag.
Több öntudatos és agilis nő él Szegeden, mint azt a férfiak hiszik és tudják, és persze világos, hogy ezek is részt kívánnak a szociális haladást előmozdító munkából. Tulajdonképpen ennek az egyesületnek már régen fenn kellene állnia itt, mert ebből a mozgalomból mindenkinek csak nyeresége származhat. Értékes új női típust és értékes új férfi típust nevel s a két nemnek egymásra való hatásába lelki tartalmat, erkölcsi erőt visz be. A lányoknak módot nyújt legalább saját életük fölött rendelkezni és céljuk elérésén könnyíteni. Ez fontos, mert gyakran a tehetséges leány sok energia veszteség árán se juthat annyira, mint a közepes kvalitású, esetleg tehetségtelen fiú. […] Azt hiszem, belőlem nem kizárólag fiatalos lelkesedés beszél, mert meggyőződtem arról, hogy minden intelligens kortársam ugyanígy gondolkozik saját és a többi nők helyzetéről” – foglalta össze nézeteit 1913 végén a napilap hasábjain.

 A múzsa

A feltűnő szépségű és művelt lány a XX. század elején a szegedi művészvilág múzsája volt: festőket, költőket egyaránt megihletett. Moholy-Nagy László – a később világhírűvé vált képzőművész, a Bauhaus iskola kiemelkedő tanára – megfestette a könyvtárosnőt. Az „Ági” feliratú portréképet az 1919-ben megrendezett szegedi kiállításon Móra „Tahiti Madonná”-nak nevezte, azóta is így ismerjük. Alakját Nyilasy Sándor, Heller Ödön, Tevan István művei is őrzik, ex librisét Gergely Sándor aktivista szobrász rajzolta meg légies-nőies vonalakkal.

Tevan István szénrajza a húszéves Fischhof Ágotáról
Tevan István szénrajza a húszéves Fischhof Ágotáról, Somogyi-könyvtár, Szeged

Ágota ex libris pecsétje, Somogyi könyvtár, Szeged

Alakja feltűnik Balázs Béla és Móra Ferenc műveiben, akik egy-egy szereplőjüket mintázták róla. Juhász Gyula Ex libris címmel írt verset hozzá. Költeményét a Nefelejcs című kötetbe illesztette be, amelyet így dedikált: „Fischhof Áginak, kulturális előhaladásom legfőbb előmozdítójának hálás szeretettel Juhász Gyula”.

Könyvek közül, ha alkonyati fény ég
S szelíd fátylával száll a csendes est
S a Tisza tükrén mélázik a kék ég,
Ha kitekintesz a tetők felett:
Tetők felett, miket a búcsúzó nap
Megcsókol fájó gyöngéden s a lomb
Megérzi, hogy már március a hónap
S rügyet havaz, fehéren fakadót:
Könyvek közül, ha némán kitekintesz
Betűktől ittas szemmel, vágyva, mondd,
Érzed te is a békés bánatot,
Mely engem csendes esti dalra ihlet?
Benned mint hallgatag hattyú a tón,
Boldog nyugodtan ring e fájdalom?

„Kislányom, erre büszke lehetsz – örvendezett Móra –, mert – úgymond – intellektuális verset kapni nagyobb dicsőség, mint szerelmi verset!” – emlékezett vissza utolsó interjújában Ágota.

A könyvtároskisasszony másik élete

Móra és felesége Ágota jövendőbelijének kiválasztásában is jelentős szerepet töltött be: Hézer Béla, a leendő férj 1918 és 1921 között a Napló-házban élt, és Móráék egyik kosztosa volt. Azt is Móra mondta: „Ágikám, kislányom, ne törődjön ezekkel a művészekkel […], majd én bemutatok egy igazi férjnek valót.”
Fischhof Ágota 1923. augusztus 31-én befejezte a munkát a Somogyi-könyvtárban. Egy évre rá, 1924. július 21-én férjhez ment a „civil” Hézer Bélához, a Magyar–Olasz Bank Rt. szegedi fiókjának főnökhelyetteséhez, akivel Orosházán telepedtek le. Boldog házasságban éltek, jöttek a gyerekek, majd az unokák. Hézer Béláné Fischhof Ágota már nem vágyott vissza többé a „hivatalba”, sem a Tisza-parti „sokablakos” házba, sem máshová. Gyermekeit, unokáit kellet ellátni, nyelvekre tanítani. Közben recenziókat írt a Szegedi Naplóba és a Pester Lloydba. Túlélve a holokausztot, hosszabb ideig Budapesten élt családjával – az 1945 után megváltozott világban a volt magánbankosnak csak egy szerény szuterén jutott a külvárosban. Emlékiratait szerette volna összeállítani, megírni; utolsó éveiben férjével együtt ezen dolgozott. Fischhof Ágota 1976. szeptember 11-én hunyt el. Férje nem tudta feldolgozni a veszteséget, alig egy hónap múlva követte társát.
A szegedi Somogyi-könyvtár díjat (oklevelet) nevezett el róla, amelyet 2003 óta az intézmény kiemelkedő munkát végző könyvtárosainak ítél oda.

Felhasznált források:

Szelesi Zoltán, Szeged képzőművészete. Szeged, Móra Ferenc Múzeum, 1975.; Péter László: Nők Móra életében és műveiben. In: Mindenkor csak feléd nézek, Szeged. Válogatott írások. Szeged, Bába és Tsa Kiadó, 143-152.; Csizmadia Edit, A feminista Móra. Móra Ferenc és a feministák kapcsolata sajtócikkek tükrében, (1908-1928). In: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve. Új folyam 2., 2015. 291-308.; Szabó Tamás, A „Tahiti Madonna” II/1. Moholy-Nagy László szegedi múzsája. in: Szeged, 28. évf. 11. (2016. nov.) 2-15.; Szabó Tamás, A „Tahiti Madonna” II/2. Moholy-Nagy László szegedi múzsája. in: Szeged, 28. évf. 12. (2016. dec.) 17-25.; Szabó Tamás, A „Tahiti Madonna” III/3. Moholy-Nagy László szegedi múzsája. in: Szeged, 28. évf. 12. (2017. jan-febr.) 34–42.; A Somogyi-könyvtár száz éve, szerk. Péter László, Szeged, 1984.; Apró Ferenc, Fischhof Ágota, 1895–1976, in: Somogyi-könyvtári műhely, 16. évf. 1-4. (1977. dec.), 54-55.; Bozóky Éva, Látogatóban Móra Ferenc „kisinasánál”. in: Nők Lapja, 1976, 26. 8-9.; Szelesi Zoltán, Tahiti madonna, Moholy-Nagy László emléke. in: Délmagyarország, 1985. július 20.; Feminista élet Szegeden. Nyilatkozatok a programról. In: Délmagyarország, 1913. dec. 25. 5.; Jelentés a Somogyi-könyvtárról és múzeumról. in: Délmagyarország, 1919. febr. 7. 5.; Házasság. in: Magyarság, 1924. aug. 6. 7.; Apró Ferenc, Képek a szegedi zsidóság múltjából, Szeged, Gradus ad Parnassum, 2014, 206.; Interjú Hézer Béláné Fischhof Ágotával. Visszaemlékezések. Gépirat. [1974] Somogyi-könyvtár, helyismereti gyűjtemény