Láthatjuk a két Löwöt, apát és fiát, akik tevékenysége messze túlmutat a város határain, mégis végig hűek maradtak ehhez a helyhez. A nemzetközi tudományosságban elnyert rangjuk, közéleti szerepvállalásuk és vallási modernitásuk mind-mind olyan meghatározóik, amelyek máig kevés figyelmet kaptak. Csakúgy, mint Biernfeld Sámuel, a soknyelvű, grafikusként, fordítóként is aktív rabbi, akinek a holokauszt törte derékba életét.

A téren bóklászva találkozhatunk a híres Pick szalámit igazán nagy márkává fejlesztő Pick Jenővel is. Nagyapja innen egy utcára kezdte működését, termény és szesz kereskedőként. Talán maga sem gondolta, milyen más irányt vesz majd üzletük. A kínálatukból a szegedi paprika sem hiányozhatott. Erre épített a fiatalon Bécsbe gyalogló Kotányi János is, amikor sokévi inas munka után fűszerkereskedést nyitott a császári városban.

Megismerkedhetünk Winter Árminnal is, aki a szegedi kefegyárat alapította. Felesége az a Seifmann Mina volt, akinek bútorgyáros édesapja, Seifmann Mór, épp itt a téren tartott fenn bemutató üzletet a századfordulón. Az elegáns küllemű Holtzer Jakab is visszaköszön ránk, ahogy tette ezt minden bizonnyal száz évvel ezelőtt is, amikor a család közeli textilüzlete felé sétált. És itt sorakoznak a kivételes nők: a szegedi irodalmi szalonjairól ismert és a feministák egyesületében is tevékenykedő Kárászné Szivessy Mária, aki mellől nem hiányozhat lánya Judit, a híres fotós. Sejtelmes tekintetet vet ránk a szintén fotós Bäck Manci, aki a műtermi képek mellett női aktokat is fotózott már a 20. század első évtizedeiben. Az ország első képzett könyvtárosának, Fischhof Ágotának a gyönyörű portréját is felfedezheti a nagyközönség, hogy megbizonyosodhasson arról, méltán nevezte el őt Móra Ferenc Tahiti Madonnának. Végül, de nem utolsó sorban a gyermekkönyvek szerzőjét, Janikovszky Évát említjük, akit ifjú évei kötnek a városhoz. A szemfülesek pedig észrevehetik, hogy Baumhorn Lipót sem távozott teljesen októberi tárlata után. Születésének 160. évfordulója kapcsán kijár neki az extra figyelem.

Képek, portrék és történetek között bóklászhatunk az őszi Szegeden. Ott jártunkkor volt, aki kerékpáron szlalomozva tette ezt, volt, aki kerekesszékből. Mások csoportban, megint mások magányosan nézelődtek. Sokaknak új felfedezéseket, néhányaknak a családi ősökkel való újbóli, meghitt találkozást hozta ez a séta. Azt reméljük, hogy az elfeledett arcok újra megelevenedtek és immár ismerősökként búcsúzhatunk tőlük.

A kiállítás a Duna Transznacionális Program keretében megvalósuló Rediscover (DTP2-084-2.2) projekt jóvoltából volt látható 2020. november 2-től 6-ig.