Az egyre felkorbácsoltabb napi politika, s Covid-omikron hullámai között elmerül a hír-tény-tett, hogy Franciaország elnöke – nemcsak középhatalomé, de az egyik leggazdagabb kultúra hazájáé – budapesti zsúfolt programja alkalmával, arra is szakított időt, hogy kilátogasson a Kozmai utcai temetőbe, s letegyen egy kavicsot Heller Ágnes sírjára. (Kísérői kölcsönözhettek volna neki egy kalapot, vagy kipát erre az alkalomra.)
Ez a gesztus példátlan nem a magyar politika, de a magyar kultúra történetében! Érdemes kiemelni, kimerevíteni. Vagy akár a magyar zsidó kultúra ritka megbecsülésének is értékelhetjük – amelynek Ágnes a csúcsa és nagy befejezője volt. (Megannyi képviselőjével társalkodhat most oda fönt, vagy itt lent a leszálló repülőktől hangos sírkertben.)
S persze ez a rendkívüli esemény ama nácereti Jehosua ben Joszéf történetére is hajaz – Ágnes róla is írt könyvet – hogy „senki sem próféta a saját hazájában”. (Ezt Heller Ágnes azzal kapcsolatban is nem egyszer idézte, hogy dacára, hogy több könyve jelent meg törökül, perzsául, vagy kínaiul és ki tudja – ő sem – hány nyelven – de héberül egy sem.) (Temetésén a magyar állam egyetlen képviselője sem vett részt, 90. születésnapjára készült Festschriftjéről egyetlen médium – közte az úgynevezett baráti médiumok – sem közöltek ismertetést.

Abban a szerencsében részesülhettünk, hogy ezt a próféta sorsot alkotó élete teljében felismerhettük, és tanításai terjesztésében részt vehetünk.
Pontosabban részt veszünk a jelen és a jövő időben is. Hiszen ez az ige terjesztés nemcsak az örökségünk meghatározó eleme, de a legitimációnké is.
A Macron látogatástól függetlenül, szinte ezzel a kiemelkedő mozzanattal egyidőben jelent meg „Heller számunk”, benne két utolsó Párizsban vele készült interjúval. (Macron olvas Múlt és Jövőt? Néhány itteni nagykövet igen – egyszer közösen látogattuk meg valamelyiküket, hogy protekcióját kérjük Claude Lanzmann önéletrajza, A patagóniai nyúl, jogai megszerzéséhez – mert már egy előszó esszét írt róla. (Lásd. Olvasónapló 2012-2013.)
A közelgő év végi pihenés és magunkba szállás alkalmával legyünk Ágnessel, olvassuk műveit, s gondolkodjunk vele.
Legyen ez a meleg hála is egyben Frankofónia főhajtásáért.

Heller Ágnes utolsó útja Párizsban