Múlt és Jövő a jelenben

A Múlt és Jövő online melléklete

Kőbányai János: Parasat savua (Vájikrá – Mózes III. Könyve, Tázriá, Mecorá) koronavírus idején II.

A rendszeres zsinagóga látogatónak, aki hol gyakrabban, hol ritkábban – közössége válogatja – részt vesz a Tóra parasat savua-iból történő felkészülésben, hogy azt majd zsinagógatársaival megossza, kialakult bizonyos heti szakaszokhoz a viszonya. Van olyan heti szakasz, ami kínálja az asszociációk, a jelen életre alkalmazás széles skáláját – hiszen ez az igazi célja a Tóra szövegén való, egész életen keresztül újra és újra végigszánkázásnak – s ezért drukkol, hogy azt kapja feladatul, hogy csilloghasson vele, de akadnak olyan szentírás szövegek is, amelyektől ódzkodik, mert csak a legerőltetettebben tud olvasmánya és kortárs világa között kapcsolatot teremteni.
Az utóbbiak közé tartozik a szakasz, ami most jutott rám. Mi vagyok én? Bőrgyógyász? Nőorvos? KÖJÁL szakember? (Ifjabbaknak: Közegészségügyi és Járványügyi Állomás, ma: Nemzeti Népegészségügyi Központ). Netán – ez a kifejezés/fogalom is csak most vált közismertté –: immunológus? Mit tudok én ehhez hozzászólni? Milyen, a mai valóságunkra vonatkozó hasznos útmutatásra tudok mindebből következtetni?
Azonban – lehet, ez is volt a célja vele – az Örökkévaló, itt és most, beleverte az orrom a szövegbe, csak ne kritizáljam őt, hogy milyen tanulságot sző az elbeszélésébe, amit nekem tanulmányozni előírt. Ő tudja, hogy miért lesz rá szükségem.
Már csak a fölvezető fogalmak: “poklosság”, “ótvar” …. Milyen többértelműséget nyertek a “mindennapi életünk” mai, nemcsak a pandémiára értelmezhető dimenzióiban. (Az idézőjelet a fogalom mellé valahányszor kiteszem Heller Ágnes korszakos szociológiai-filozófiai műve előtt tisztelegve, A mindennapi élet. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1970. Nem kellene újra kiadni?) És a következő két fejezeten végigvonuló szinte klinikai diagnózisokat és szimptóma-leírásokat felvonultató aprólékos tisztálkodási szabályok. Húúúúúú!!!! Hát vajon nem 2020 disztópiája? És sajna úgy látszik, hogy 2021 javáé is.

Megtisztulás! A törvényei, “mindennapi” szabályai, a folyamata. Izrael és Magyarország között ingázva már hányszor megtapasztaltam ezt a karantén fogalmat, aminek nem sok tetejét láttam. Legutóbb a napokban, amikor feleségemet kísértem ki a reptérre és személyesen is átéltem az ottani káoszt, amely szerint a “tisztaságot” az tudta elérni, aki a legügyesebben tudott eligazodni a digitális kitöltvények útvesztőjében az okostelefonján. (Minden segítségnyújtási kísérlet nélkül.) (By the way, akinek “üzleti célú” saját maga le- és kitöltötte papírja van, annak nem kell karanténban lennie, az nem fertőz. Hiszen az üzlet, a pénz fertőtlenít!)
Eleinknél nem a hatóságok, de a pap, azaz: a szellem embere ellenőrizte a megtisztulás folyamatát, s a megtisztultság állapota beállását.
S mennyire nemcsak hatékonyabb, de szellemileg is lényegesebb volt mindezt rábízni.
Ugyanis – a mai, vagy inkább a tegnapelőtti szemnek oly nevetségesen, pedig éppen ma oly megszívlelendően – a közösségbe megtisztultan úgy lehetett visszatérni, hogy a megtisztulni vágyónak a pap felügyelete mellett áldozatot is kellett hoznia. Akkoriban – a Sinai pusztában vándorolva, de már előre látva a jövőt: a kánaáni honalapítás idejére is szóló érvénnyel – bárányt, vagy a szegényebbeknek gerlicét kellett az oltár elé vinni. Áldozattal elválasztani a tisztátalan és a megtisztultság állapotát.
Lehet rajta nevetni.
De inkább a szívbe, tudat alatti énbe szervíteni lenne tanácsos: a megtisztulás = áldozat.
S persze nemcsak a pandémiától érintetten, s nem csak a pandémia korában.