Lapunk rendszeres szerzője, Péntek Orsolya Tarot című interaktív kiállítása október 8-ig látható  Óbudán, az Esernyős Galériában (1033 Fő tér 2.) A klasszikus technikával készült 21 darabból álló Tarot kompozíció mellett a kiállítótérben helyet kapott két nagy méretű vászon és 22 szöveg is, amelyek az egyes műveknek feleltethetők meg.
Dekonstruálni és rekonstruálni: ugyanannak a folyamatnak a két lehetséges iránya. Apró darabokra szedni a világot, és saját magunkat, utána pedig összeépíteni a valódi formában emberhez méltó létfeladat. Mindaz a világ-konstrukció és én-konstrukció, amellyel mások kínálnak meg az óvodától az egyetemig, vagy akár még tovább, hamis. A valódi lét ott kezdődik, ahol az ember középre áll. Ahhoz, hogy ezt megtegye, el kell jutnia az alázat nulla fokáig. (0. vagy 22. lap – eljutni a végére ugyanaz, mint elkezdeni.) Ugyanúgy semmivé kell válnia, mint ahogy semmivé kell tennie maga körül a látszatvilágot is.

Dekonstruálni a konszenzust és az úgynevezett szocializáció által körénk épült börtönt voltaképp nehezebb, mint ami utána jön: az ember, ha máshoz nem is, önmagához, a magáról kialakult képhez igencsak ragaszkodik. Egészen addig, amíg ki nem derül, hogy tarthatatlan. Az ember sokkal több, mint amit gondol magáról. Eljutni idáig azonban csak az első kör. A következő körben már nemcsak a dekonstrukcióért felelős, hanem a rekonstrukcióért is. Minden gondolatért, amit gondol. Minden szóért, amit kiejt. Minden betűért, amit íróként leír, minden színért, amit festőként a vászonra ken. Felelős a többi emberért, felelős a világért. Ennek tudása az Aleph, az egyes lap. Akinek volt mersze a világ közepére állni, annak vállán ott a világ súlya. Egyetlen lépés bármerre, és a kettőnél vagyunk. Hamvas Béla azt írja, a Béth, a kettő jegyében minden felbomlik és minden egyesül. A három, a Gimel a mirákulum: a morál és a mágia egysége. Újra el kell jutni a huszonkettőig, és végtelen körökben újra és újra be kell járni a huszonkét lapból–hangból–betűből–színből, mint a legókockákból kirakott Univerzumot, az Isten, az ember és a világ háromszögét. Ha úgy vesszük, egyre könnyebb, ha úgy vesszük, egyre nehezebb újra és újra végigmenni ugyanazon a huszonkét állomáson, egészen a végső megvilágosodásig vagy felszabadulásig.
Annál is inkább, mert mind a huszonkét állomás, létállapot és betű más-más arcát mutatja minden alkalommal.
Kezdődjön az út!

Péntek Orsolya képzőművész és író. Festőként klasszikus technikákkal dolgozik, a városi terekkel – különösen Velencével és Rómával – foglalkozik, a városok időrétegeit és színrétegeit absztrahálja képekké, Tarot sorozatában pedig a huszonkét kártyalap jelenik meg absztrakt színnyelvi jelekként. Íróként szintén az idő foglalkoztatja: a Kalligram kiadónál megjelent monarchiás családregény-trilógiájában Magyarország elmúlt 150 évét dolgozta fel női sorsokat a fókuszba állítva, jelenleg pedig egy Pécs történetéről szóló könyvön dolgozik.