A környező, szelíd
zalai dombok,
s egy fenyő-óriás
dajkálja a békés halált
haltak ó- és új sírjait,

A sírkert közepén
egy kő-tórával
ékes emlékmű
őrzi az idő előtt
lángokba taszítottak
megszentelt neveit.

Mégsem
csüggesztő
kegyhely ez,
hiszen a sok sírba tételt látott,
sok kaddist hallott
hatalmas fenyő
nem csak a városka
itthon eltávozott
mózeshitű lakóira emlékezik:

a távolban megölteknek
is szüntelen dúdolja
illatos altatóját,
nem-fogyó dalait.

Petrőczi Éva