Múlt és Jövő a jelenben

A Múlt és Jövő online melléklete

Petrőczi Éva: 2022. Születés ünnepén (Hag ha molád)

Első kiadás kottája (1942)

2022 karácsonyán felejthetetlen ajándékot kaptam: egy világhírű afroamerikai spirituálé, a „Go Down, Moses” élő előadását, egy gospel éneklésben jeleskedő kislány előadásában. Ezt a csak a „Swing Low, Sweet Chariot” népszerűségéhez hasonlítható dalt sokan, sokféleképpen adták elő, többek között Paul Robeson, Louis Armstrong, Al Johnson, de olykor női szólisták és együttesek is.

Louis Armstrong-Go Down Moses (Lyrics+Download) (3:41)

Paul Robeson – Go Down Moses (Let My People Go) (2:07)

Go down moses – Gospel Feel feat. Samantha Lavital (7:08)

Go down Moses – BENKO DIXIELAND BAND (4:05)

Go down Moses Sabbathsong Klezmer Band & Kinneret Kamarakórus (10:56)

A fohász szövege, bibliai háttere összefűzi a negyvenéves egyiptomi fogságból Mózes segítségével szabaduló zsidók viszontagságait, tehát a 2 Mózes 6, 29 sorait – „Így szólt az ÚR hozzá: „Én vagyok az Úr! Mondd el a fáraónak, Egyiptom királyának mindazt, amit én mondok neked.” (Károlyi Gáspár fordítása) – a tizenkilencedik századi amerikai néger rabszolgák szenvedéseivel, sokuk menekülésével a „földalatti úton”, a szabadság felé. Menekülők és szabadságra vágyók világszerte ma is vannak, akik a legkülönbözőbb nyelveken küldik az ég felé a „Go Down, Moses” (Hajolj le hozzánk, Mózes”) könyörgő szavait. Fontosnak tartom jelezni még a világhódító dal egy sorának két szövegváltozatát. Az egyikben „Tell old pharaoh” (Mondd az idős, régi fáraónak”), míg a másikban, a jóval hangsúlyosabb megfogalmazásban „Tell all pharaohs”, azaz „Mondd minden fáraónak” szerepel. Jómagam ezt a szuggesztív erejű variációt építettem be az írásomba. E rövid bevezetés után következzék a vers:

Variáció, karácsony első napján
                   „Tell all pharaohs to
Let my people go!”
                   Go Down, Moses

Ma, szent karácsony
első napján
nálunk nem Paul Robeson
robusztus hangján
dörgött-robajlott
a „Go Down, Moses”,
az Egyiptomban negyven évig
fogvatartott zsidók,
s a földalatti úton
menekülő rabszolgák
énekbe oldott, halhatatlan
és csitulásba
soha nem fojtható közös imája.

Mert aki most
nekem elénekelte,
mandulaszemében
hittel és tűzzel, az
nem más, csupán egy
tizennégyéves, széphangú lányka.
De őt hallgatva
láttam Mózest,
amint a messzi-messzi ég
lassan megnyíló magasából,
kétezerhuszonkettő
sok gúzst, korbácsütést,
de sokkal több reményt
kínáló ünnepében,
az Úrnak szent nevében,
leszáll közénk.

  1. december 25-én, éjszaka

Petrőczi Éva