Múlt és Jövő a jelenben

A Múlt és Jövő online melléklete

Petrőczi Éva: Sorok, a Weiszman zsinagógáraVers

Sorok, a Weiszman-zsinagógára

 Először 1977 novemberében,
havaseső-karmolta
arccal jártam itt;
a berettyóújfalui zsinagóga
akkor vasáru-raktárrá alázva
tengette napjait.

Most, csaknem
negyvenöt évvel később,
az ujjongás idejének
kellett volna elkövetkeznie;
hiszen éppen ma,
az idei augusztus utolsó
napjának delén
kéklett az ég, sütött a nap,
s napsárga, szerény
pompában villogott a
méltóságát visszanyert
zsinagóga minden,finom arányú,
halk díszekkel ékes, szépséges fala.

A Weiszman Béla-tervezte
épület, a szegedi Baumhorn-féle
Újzsinagóga méltó kistestvére,
most Amram csodarabbiról,
Konrád Gyuriékról, Kabos Endréről,
Salamon Gyuri bácsiról mesél.

S kitárul újra
a törvény házának ajtaja,
imaköpenyek, imaszíjak,
régi tárgyak, képek, könyvek,
és pihenésül kóser csemegék
vesznek minket körül.

Egy visszaköszönő világ.

 


 
Van, volna miért
örülnünk tehát,
csak az a kis, „kutatópontnak”
nevezett emlékterem,
a bihari halott zsidók
üvegre írt és kivilágított,
hosszú névsora,
Memorbuch, Jahrzeit-Buch
– mai módi szerint –
ne fogná vissza
a megújulás örömét,
a www.zsinagogakulturter.hu
kínálta szép órák ígéretét.

Örülnünk kellene tehát,
de hirtelen valósággal
szemünkbe váj
egy szokatlanul szűkszavú sor,
név szerinti felsorolás
és gyermek-becenevek nélkül:
„Weisz Kálmán és családja, Hencida”.

Ez életem párjának felnevelő faluja.

Egy bihari siratófal
előtt állunk,
még a szemközti,
barna bársonylepelre
arannyal hímzett
Dávid-csillag éke
sem igazán segít.
vigaszunk nincs,
nem is lehet más,
mint az imádság menedéke.

                                              Petrőczi Éva