Hatalmas birodalmakról – mint Babilon, Egyiptom, a hettita-, görög-, római birodalom – már csak a történelemkönyvekben olvashatunk. Hiába volt erős országuk, hiába igáztak le más népeket. A zsidó történelem ezzel szemben nem más, mint üldöztetések sorozata: először kiűzik saját hazájukból, utána egyik országból a másikba hajszolják őket. Inkvizíció, pogromok, holokauszt pusztítják a zsidóságot, csodával határos módon mégis léteznek.
Túlélő képességüket legalábbis részben a zsidó humornak köszönhetik. A humor ugyan nagyon fontos, azonban vannak olyan helyzetek, melyek távolról sem nevezhetők humorosnak. De zsidók még a legsanyarúbb körülmények között is fel tudják használni vigasztalódásra.
Egy Tisha Be’av idején (a zsidó naptár legszomorúbb napja, számos tragédiához kötődik, beleértve Salamon templomának és a második templomnak lerombolását) egy haszid rabbi szünet nélkül zokogott, gyászolva a templom elvesztését. Környezete, attól tartva, hogy a rabbi belebetegszik a gyászba,segítségül hívott egy haszidot, aki így oldotta meg a kizökkentést: „Ön azt gyászolja, hogy a templom leégett? De a telek még megmaradt, és értékes!
Valószínű, hogy a nehézségek elviselésében is segíthet a humor. Egy ember tehetetlenül nézte, hogyan lesz háza a lángok martaléka. Egyszer csak elkezdett táncolni, énekelni, ez ismételve: „De jó, hogy nem vagyok gój”.A körülötte állók nem értették, miért pont ezt hajtogatja. Azt válaszolta: „ha gój lennék, az istenem szobor lenne, amit elpusztított volna a tűz, a házammal együtt. De én zsidó vagyok, és az istenem tovább él, még ha a házam porig is égett”.
A humor fél egészség, a nevetés az egyik legjobb gyógyszer. Norman Cousins Anatomy of an Illness (Egy betegség anatómiája) című könyvében leírja, ő hogyan „nevette ki” magát egy orvosok által gyógyíthatatlannak tartott betegségből. Bőséges klinkai anyag is alátámasztja megállapításait.
A Sifrei Mussar (etikai kódex) elítéli a gúnyolódást, ami akár tréfás formát is ölthet. Fontos dolgok lekicsinylése, értéktelennek tekintése tilos, még tréfás formában is. A tréfák, viccek jó ízlésről kell, hogy tanúskodjanak, és nem hogy megengedettek, de kívánatosak is.
Az, hogy mit hogyan értelmezünk, személyünktől is függ. Annak idején a stettlben sok volt az írástudatlan, írnoknak diktálták leveleiket.
Egy asszony a következő levelet diktálta Amerikába szakadt fiának: Kedves fiam! Hála istennek, jól vagyok, takarításból élek, miden nap jut másnapos kenyér. Nagyon hideg van, de a falon a repedéseket ronggyal be tudom tömni. A tüzelő drága, de a tűzhely lángja meleget ad. Hála istennek, olcsón tudtam venni egy használt kabátot.
Az írnokot felháborította, hogy az Amerikában élő fiú nem támogatja anyját, ezért ehelyett azt írta: Vénségemre padlót súrolok, hogy jusson nekem másnapos kenyér. A hideg szél besüvít a fal repedésein, amit hulladékokkal próbálok betömni. Csak használt kabátra telik. Nincs pénzem elég tüzelőre. Mikor az írnok ezt felolvasta, a nő így reagált: Ajvé, csak most tudtam meg, hogy milyen nehéz az életem! Minden a hozzáállástól függ.
Különböző módszerekkel humort vihetünk nehéz helyzetekbe. Ennek egyik módja a dolgok eltúlzása az abszurditásig Egy férj panaszkodott felesége súlyos depressziójára. Az asszony nem lépett ki a házból, mert orrán nehezen gyógyuló seb volt. A férj végül meggyőzte őt, hogy keressen fel engem. Mikor belépett, így fogadtam: „Ejha! Helyes, hogy az összes televízió csatorna reggeli híreit Leah orrának szentelte! Az asztronauták az űrből is felvételeket készítettek Leah orráról! Leah elnevette magát, és azt mondta: „Szégyellem magamat, hogy ekkora felhajtást csináltam egy piros pöttyből az orromon.
A stressz és a feszültség nem csak lelkünket de testünket is károsíthatja. Ha valaki autót vezet, egyiket sem tudja elkerülni. Bevágnak eléd, hajszállal elkerülve az ütközést, becsusszannak előtted az utolsó parkoló helyre, tehetetlenül várakozol a dugóban, tudva, hogy lekésed a gépedet.
Nézzük. Hiába gyötrődünk, attól semmi sem lesz jobb. Ismerek egy embert, aki buborékfúvót tart a kocsijában. Ha beáll a dugó, kihajol a kocsi ablakán, és buborékokat fúj. A körülötte levő autókban vele együtt nevetni kezdenek.
Egyszer ment át a diák a hídon, és segélykérő kiáltást hallott a vízből. Egy ember kétségbeesetten csapkodva próbált a felszínen maradni. A hídkorláthoz erősített kötelet ledobta a fuldoklónak, ezt kiáltva: „Üdvözlöm Leviathánt!”. Így akarta a vízbeesetett a pánikból kizökkenteni, és elérni azt, hogy el tudja kapni a kötelet.
It’s Not as Tough as You Think (Nem is olyan nehéz, mint gondolod) című könyvemben számos olyan esetet leírtam, amikor azt hittük, hogy reménytelen a helyzetünk, pedig csak bolhából csináltunk elefántot. A humor viszont az elefántot is bolhává zsugoríthatja.
Kevés olyan dolog van, amit a zsidó humor ne venne a nyelvére. Antiszemitizmusról, anyósról, gyereknevelésről, szegénységről, munkanélküliségről, rabbikról, orvosokról, asszimilációról, és igen – még a saját vallásunkról is vannak vicceink. Amíg a vicc a jó ízlés határain belül marad és nem sértő, sokszor elviselhetőbbé teheti nehézségeinket.
A Talmud írja, hogy Elijah próféta talált két embert a piacon, akik kiérdemelték, hogy a mennybe kerüljenek. Sétáltak a piacon és ha valakit szomorkodni láttak, szóba elegyedtek vele, hogy felvidítsák. A Tórát is derűs lekiállapotban kell tanulmányozni. Rabbah bar Nahmani előadásait a Tóráról mindig vidám történetekkel kezdte, hogy megnevettesse diákjait. Miután megteremtette a jó hangulatot, kezdődhetett a tanulás.
Egy barátom súlyosan megbetegedett. Megbeszéltük, hogy minden nap küldünk egymásnak egy-egy vidám történetet. Felesége elmondása szerint a beteg lelkiállapota sokat javult.
Valamikor írtam egy könyvet Smiling Each Day (Mosolyogjunk minden nap) címmel. A történeteket a Tórából és neves személyiségektől vettem.

A mosolyod boldogabbá tehet téged, és azt is akire rámosolyogsz.

A cikk a The Jerusalem Post 2021. február 11-i számában jelent meg