Kőbányai János: A.B. Jehosua 1935 – 2022
Nehéz nem belefásulni a nekrológ írásba. Szinte minden hétre esik egy távozás. Ez azonban a szerkesztő kötelessége – hiszen olyanokkal szembeni ez a felelősségteljes emlékezés, akik vele együtt vettek részt a Múlt és Jövő épülete fölhúzásában. A végtiszteletadás, nemcsak köszönet a munkájukért, de aziránt is elköteleződés, hogy részvételüket egy más dimenzióban is életben tartsuk. Azaz: hogy ők továbbra is velünk tartanak, és mi ő velük. Ezek többnyire magyar írók, művészek kulturális emberek kiválóságai, akik végig haladtak velünk 33 éves utunkon, vagy annak egy-egy szakaszán. Azonban akadnak néhányan, akik más nyelvek, ha nem is egészen más kultúrák képviselői.
 |
 |
Ilyen A.B. Jehosua. Az egyik izraeli klasszikus. Nemcsak két könyvét adtuk ki, de ellátogatott hozzánk Magyarországra, s jómagam többször is vendége lehettem nemcsak a házának, de a különböző izraeli kulturális eseményeken is beszélgetőpartnere lehettem. Érdekelte, mit gondolok, merre sodródik a Múlt és Jövő hajója.
Heller Ágnes a Múlt és Jövő vezérszelleme is beszéd partnere volt, s aki személyesen és írásban is követte és értékelte a pályáját.
Nem szeretnék abban a szerepben tetszelegni, hogy illetékes lennék gazdag életműve értékelésének, vagy akárcsak bemutatásának. Csak annyit tudok, hogy az ő, és a nagy triász – a nemrégen elment Ámos Oz, és Dávid Grossman – olyan fundamentumot hoztak létre az izraeli kultúrában, ami csak az államalapítás nagy tettéhez hasonlítható. (Mint a magyar reformkor írói, költői). Szerencsénknek tudhatjuk, hogy ha nem is szoros szálon, de kapcsolatban lehettünk velük. (S fájdalom befejezettsége mardos most – hogy ez lehetett volna intenzívebb kapcsolat is.)
Az életben tartás első gesztusa-mozzanata, hogy ismét, vagy újra elolvassuk műveiket, vagy a róluk szóló írásokat.
A velük folytatott párbeszéd mozaikjait – hogy továbbra is beszédviszonyban maradjunk velük
