Annyi mindent írtak már a Balatonról, de az őszi Balatont még nem ismeri kellőképp a művelt közönség. Jókai Az arany emberben emlékezetes oldalakat szentel a téli Balatonnak, a jéghalászatnak és a feledhetetlen „rianásnak” („Mit beszél a Hold, mit beszél a jég?”) – nála már csak maga Cholnoky Jenő ismerhette jobban a Balaton jegét –, a nyári Balatonról pedig mindenkinek van valamilyen fogalma, ha máshonnan nem, a vonatkozó KFT dalból. Ahogy sebtében írom mindezt, belém nyilall a felismerés: voltaképp a tavaszi Balatont sem ismerjük igazában, de mit lehet tenni, ha idei rövid utazásomat a Balaton körül – amit itt és most vagyok elmondandó – október utolsó hetére időzítettem. Nem egyedül hódítottam vissza a túl-a-Dunát: irodalmi ambícióktól fűtött útitársam maga Szomory Dezső volt. Nem akármilyen teher uralg tehát tollamon: egyszerre felelni meg a népes olvasóközönség elvárásainak és egy szebb napokat látott ködlovag kénye-kedvének. Kezdjünk is neki, a tavaszi Balatonra pedig még visszatérünk másutt, valahol, valamikor.

A teljes cikk itt olvasható