A nem Auschwitzban kötött szerződésről Zsidó rendszerváltás | 1989–2019

Kőbányai János

5 600 Ft

1989–2019. Ez a két korszak-cövek évszám határolja be e kötet – sokműfajú – írásait. Ez a felszín (ama „fecsegő”). Ugyanis e krónika alól kicsordul-zeng-sír – noha „a mély” még mindig „hallgat” – a reformkorban indult „kivirágzás” és eredménye, a magyar-zsidó szerződés: az emancipáció (1849–1967–1895), az azt követő, már 1920-al induló „kiszántás” folyamata és a holokausztban betetőzése, nemkülönben a Rákosi–Kádár-kor mélyhűtő uniformizálása, amely semmilyen természetadta azonosságnak (és narratívának) nem adott teret.

Tartalomjegyzék

Leírás

1989–2019. Ez a két korszak-cövek évszám határolja be e kötet – sokműfajú – írásait. Ez a felszín (ama „fecsegő”). Ugyanis e krónika alól kicsordul-zeng-sír – noha „a mély” még mindig „hallgat” – a reformkorban indult „kivirágzás” és eredménye, a magyar-zsidó szerződés: az emancipáció (1849–1967–1895), az azt követő, már 1920-al induló „kiszántás” folyamata és a holokausztban betetőzése, nemkülönben a Rákosi–Kádár-kor mélyhűtő uniformizálása, amely semmilyen természetadta azonosságnak (és narratívának) nem adott teret.
A magyar zsidó elbeszélés összes fejezete a modern kori egyetemes magyar történelem is. Ezért oly érzékenyen húsba(létbe)vágó e kötet kérdése és kételye: vajon magyarok és zsidók együttélésének legújabb szakasza a rendszerváltás fordulatával (szabadságával) megvalósította-e, vagy meg tudta volna-e valósítani zsidói szerves visszaboronálását a magyar televénybe? Megvolt-e a holokauszt túlélőinek és itthon maradottjainak a lehetősége, hogy a magyar zsidó történetet „megújítva megőrizze”, előzményeihez méltó színvonalon? Ezt az utat követte nyomon e könyv több mint három évtizede, persze csak a mából (2019–2020) visszanézve ilyen tudatossággal. Ezért a sok mozaikból összeállított eseménysort a hozzájuk kapcsolódó lábjegyzetek igyekeznek utólag összeabroncsozni és a különböző korok olvasóinak kontextusba helyezni. Lehet, mohón – vagy inkább afölötti aggódásból, hogy nem lesz, aki mindezt elbeszélje, azzal az igénnyel, hogy magát a történelmet mondja el, ki sem várva a történelmi távlatokat.

Jakov Katzcal, mesteremmel, a nagy zsidó történésszel egy sétánk során arról beszélgettünk, mi a történelemtudomány legfontosabb forrása? Azt mondta: a sajtó. „Ugyan – mondtam ellent –, én újságíró is vagyok, sőt újságíró gyerek. Az újságíróknál linkebb, csapzottabb, részrehajlóbb, politikafüggőbb népség nincs.” Későbbi felismeréseim, búvárlásaim azonban meggyőztek az igazáról. A dátumok, az események, a nevek, a helyszínek, a fogalmak, sőt maga a nyelv, még a helyesírás is olyan médiumegyüttes, amely viszonylag ellenőrizhetően hű tükör és archívum egy-egy adott korról. S még a hangulat is – ami a sok rovat, hír, stílus együtteséből fölcsap. Sőt: itt már egy másik mesteremet, Heller Ágnest kell idéznem: „A történetírás ugyanolyan fikció, mint a regényírás – az a különbség közöttük, hogy az egyik bevallja, a másik nem.” Ezért lehet ez a könyv mindkét műfajnak, mégis ugyanannak az elbeszélésnek az alapanyaga.

A címlapon névvel is meghatározott szerző egyben e kötet első olvasója is. A saját írásainak és összegereblyézett dokumentumainak az a számára is megdöbbentő összegzése (olvasata), hogy ő valójában egy megírandó regény hőse. Az író, újságíró, esszéista, riporter, kérdező s nekrológíró maszkjában alakoskodó, a megörökítendő korszaka hullámverésében fel-felboruló, sodródó figura, aki rögzítői tevékenysége során/által eljut A-ból B-be: az újravirágoztatás remény- és hivatástudatbeli állapotából a folytathatatlanságra döbbenés keserűségébe, amely csak tovább sarkallja, hogy népe és vele (általa) maga ittlétének – ambícióinak és töredékes megvalósulásaiknak – nyomot hagyjon és véssen a „kollektív emlékezetbe”, ahol talán egyszer eljön a megbékélés megváltó ideje.

További információk

Tömeg 1010 g
ISBN

978-615-5480-40-9

Szerző

Kőbányai János

Oldalszám

672

Kiadás ideje

2020