Leírás
Soha ennyit nem késett a Múlt és Jövő megjelenése. Ahogy előre láttuk, Kálmán Tünde halála után nehéz lesz újrakezdeni, vállalkozásunknak, ügyünknek annyira meghatározó egyénisége és kreatív szelleme volt. Új arculatunk kialakításához – ennek szükségességét Tündével is éreztük, s terveztük is az átalakítást – még idő kell.
A régóta összeállt számot Izraelnek szenteltük. Egyrészt azért, mert a magyar holokauszt 70. éve után más tájakra szerettük volna vinni olvsóinkat, másrtészt azért, mert ez a szintén otthonunknak tartott „lángoktól ölelt kis ország” a soához hasonló fenyegetett állapotba került a körülötte dúló s határaihoz egyre közelebb eső regionális háborúk miatt. A szám felvezetésének szánt összegzés – Kőbányai János: Izrael a megroppant világrend árnyékában – külön könyvben jelent meg, hogy ne veszítsen aktualitásából. Noha sajnos úgysem veszít, csak egyre ijesztőbbek az év elején számbavett aggodalmak fejleményei.
Röhrig Géza verseit még a cannes-i siker előtt adta le lapunknak, mint rendszeres és kiemelt szerzőnk. Sikeréhez gratulálunk, nemkülönben magának a Saul fia film valamennyi készítőjének – Clara Royer, a forgatókönyvíró is szerepelt már a lapunk hasábjain -, annál is inkább, mert a holokauszt utáni harmadik nemzedék „kollektív emlékezetének” magas színvonalú megnyilvánulása, s példaértékűen tölti be Kertész Imre tanítását: a holokauszt traumája csak a kultúrába emeléssel gyógyítható.