Leírás
Szomory Dezső művei sorozatában ez a két novelláskötet az írónak abból a korszakából való, amikor hazatért 17 éves párizsi(regény) emigrációjából, hogy csatlakozzon a modern magyar irodalom megújítását célul tűző Nyugat mozgalmához. Az alapítóknál egy nemzedékkel előbb járó író azzal járult hozzá pályatársai törekvéseihez, hogy felajánlotta vándorévei, nyelvi és stílus formáló tapasztalatát és szemléletét – s ezzel a magyar nyelvbe és köztudatba szervítse oly „mássá” kivirágzott szín-hang-formavilágát. (Manapság nemcsak írók, hanem egész tömegek térnek haza Nyugat-Európából hasonló szituációban. Az idők egymásra rímelése is felértékeli a több mint évszázada született szövegek társadalmi és irodalmi értékét.)
Függelékünk ezúttal nemcsak a korabeli recepciót dokumentálja, hanem az íróval és fórumával szembeni ellenállást is. Horváth János és Ignotus „A Nyugat magyartalanságairól” szóló többfordulós pengeváltása már csírájában (1911-1912-ben) érzékelteti e frissítő és a szellemi horizontot szélesítő igényeknek a néhány évtizeddel arrébb „sorstalanságba” hanyatló sorsát.



