Múlt és Jövő a jelenben

A Múlt és Jövő online melléklete

Kőbányai János: Bezárás (létkorlátozás) ismét – koronavírus idején

Épp egy éve zárt be Magyarország, s szinte az egész világ. Akkor még szinte összehasonlíthatatlanul kevesebb napi áldozattal, és megfertőzöttségi számmal, lélegeztető gépen szenvedő embertársunkkal. Majd próbára bocsáttattunk – de nem mentünk át a vizsgán. Kár is lenne felelősöket keresni – az egész világ nem ment át. Persze soha nem árt magunkba nézni, de nem személyünkben, s nem az egyes országok járványkezelése, azaz a politikai alkalmatlanság okolható e végzetes korszakért, vagy inkább cezúráért, amit a pandémia húz a XXl. század első negyede, s mind a közé, ami majd utána következik.
Nemzedékünk nem élt át világháborút, de most kapott valami hasonlót – hogy azért nekünk is kijusson az apokaliptikus élményekből. Mi fizetjük meg a jegy árát, amivel az állati sorból oly rohamtempóban kászálódtunk ki, s fizetni kell világunk úgynevezett felfokozott eredményeiért is, annál is inkább, mert nem is olyan magától érthető – szükségleteinkkel indokolható – az az út, amin cro-magnoni eleink óta végigmentünk.
A megsokszorozódott áldozati számok ellenére belefásultunk az évbe, amely inkább bennünket kényszerített térdre, mint mi a denevér sárkánykák pusztító leheletéből kiáradó-mutálódó vírusokat. Ez utóbbiak olyan sikeresen alkalmazkodnak a testünkhöz, mint mi a néhány ezer éves fejlődésünk során globusunk természetéhez – amely itt és most fellázadt mértéktelen kizsákmányolását megelégelve. (Ugye észrevesszük, hogy az évszázados hideg és meleg csúcsok úgy váltogatják egymást, mint mi a zoknit, alsóneműt.) (Az áldozatok legnagyobb száma azokat az országokat – nemzeteket – sújtja leginkább, ahol a túlsúlyosság jellemzi a társadalmat.)
S a vakcinák sem mutatnak kiutat: reményt. Eltérő fajtái, az elosztása körüli hírek. Az igazság a fake news, azaz a (fake)fék-telen információ burjánzás korában titokban marad előttünk, akár a járvány eredete, s leküzdésének módja. Amiért felelősek vagyunk – személyünkben, s nagyobb közösségeinkben –, hogy ez a nagy baj sem tudott közös táborba terelni minket – legalább a katasztrófa elvonulásáig. Nem szüntette meg a gyűlöletet, a hatalmi helyezkedést: a „másik” leverésében, megalázásában utazó politikát. Vajon mekkorának kellene lennie a fenyegetettségnek, hogy ez a nagyon is evidens állapot (béke) pillanata eljöjjön, s jelen időnk Jeanne d’Arcja vegye a kezébe a kiútig tartó irányítást?
Épp egy éve volt oly újszerű a fenyegetettség-bezártság állapota. Azon töprengtünk, mi a feladatunk? (Maximum fél évben előre látva, amikor véget ér a vészhelyzet.) Úgy gondoltuk, hogy a harminc éves építményünket – a kultúra szeletét, ami az ügyünk – kell átvinni a koronavírus korszak-cezúra „túlsó partjára”.
(„Ki viszi át” – ha nem mi?) Ma is úgy látjuk, tapasztaljuk, hogy jól fordultunk rá az új feltételekre – már csak a saját egészségünk megőrzése szempontjából is. (Az ép elménél maradás mi lenne más? Ez pedig csak a folyamatos elfoglaltságnak, munkának köszönhető – amelyet elvégzünk, s amelynek hiszünk az értelmében.)
Az idő kihívásának megfelelendő: megalapítottuk online folyóiratunkat: a Múlt és Jövő onlinet. Hétről hétre nő szerzői és olvasói tábora. S most is, az újabb vészterhes fordulat nyitányakor arra kérünk benneteket hangsúlyosan, hogy kapcsolódjatok be ebbe a társas kommunikációba-beszélgetésbe. Kattanjatok ránk egyre gyakrabban! A bajainkról, kultúránkról való folyamatos beszéd segít a túlélésben. S nemkülönben a (társadalmi, kulturális, szomszédsági) béke elérésében – amely nagyobb csodaszer, mint bármelyik vakcina.
S nem hagytunk fel a Múlt és Jövő folyóirat „tradicionális” print változatával sem. Ez fogja megörökíteni ezt a különleges, sínjéről lesiklott korunkat. Ha az írások nagy többsége nem is a koronavírussal kapcsolatos, akkor is beleivódott a Múlt és Jövő minden betűjébe, amelyek egyúttal azt is demonstrálják, hogy a „hagyományos” témáink, folyóirat-szerkezetünk – akárcsak mi magunk – túlélik a kataklizmát.
Az a kérésünk, hogy a hétfői boltzárásokig sietve-kapkodva, de vásároljátok meg a Libri és a Líra boltjaiban ezeket a folyóirat példányokat, hogy legyen olvasnivalótok az újabb zárkára ítéltetés heteiben. (Ide helyeztük ki őket, azzal a gondolattal, hogy ezekben a hálózatokban fordultok meg a legtöbbször.) S valamint azért is, hogy ezek a számok maradjanak nektek, a családotoknak mementóul – hogy mi volt képes megszületni harminchárom éves történelmünk legnehezebb idejében.
A 4-es lapszámunk a jövő héten jön ki a nyomdából. Hogy hogyan és mikor kerül a boltokba, az a jövő kiszámíthatatlan zenéje. De bízzunk benne, hogy most is olvasóira – rátok – talál. A szerkesztőségünkben (elérhetőségek) várjuk kéréseiteket, hogy mit adhassunk fel GLS-el. Még azt is el tudjuk képzelni, hogy mind a négy (darabszámra három) számot megrendeljétek. Egyszerre átolvasni e rettenetes év lenyomatát a Múlt és Jövő 2020-as évfolyamában – 2021 első negyedévében. Amely ahelyett, hogy mint a tavaszi virág kinyílt volna, ismét oly végzetes üzenettel bezárt – koronavírus idején.

Előjegyezhető!
2020/2-3 Legutolsó számunk
2020 1
2020/1 Nyomtatott és letölthető változatban is