Milyen szomorú (világ), hogy az életből távozókat rendre Wikipédia cikkből összeollózott szövegek kísérik utolsó útjukra a tömegkommunikációban. (E jelenség egyúttal figyelmeztetés is: még életünkben helyezzünk el e platformon olyan szöveget és információ apparátust, aminek zanzásítását szívesen olvassuk majd odafönt, frissen érkezve, éppen csak, letelepedve az égi kávéházi asztalhoz.)
Pedig az igazi búcsúnak nem a talmi súlytól, politikai lövészárkokban való elhelyezkedéstől – úgynevezett „oldalaktól”, s azoknak megfelelésnek – illene alapulnia, hanem valódi – ezért személyes – találkozásokon, benyomásokon, amelyek most megkezdik új életüket az emlékekben.
Lehet, meghökkentőnek tűnik most (és itt), hogy a Múlt és Jövő Hankiss Ágnes elmenetelét siratja. Pedig a televény, és annak sokrétűen szerves viszonyai, amiből folyóiratunk kikelt a rendszerváltás hajnalán, nagyon is igényelik, hogy fájdalmunknak hangot adjunk.
Annak a fájdalomnak, ami minden tehetséges alkotónak, barátnak kijár. S a fájdalomnak, hogy a pálya nem arra kanyarodott, ahol a nemzedék- és pályatárs szerint, sokkal eredményesebb, maradandóbb folytatása lehetett volna.
Ez szintén talmi és talán olcsó okoskodásnak tűnne – így utólag – ha Hankiss Áginak nem lenne egy 1978-ban, a legendás (és 1994-ig igazi) Valóság folyóiratban megjelent – így utólag számára is prófétainak tűnő – szikrázóan mélyre veséző tanulmánya az értelmiség választási lehetőségeiről, amikor a politikával fonódik össze halálos ölelésben. „Martinovics Ignác, egy sorskonfliktus szerkezete”. Én, s még bizonyára sokan mások is, itt figyeltem föl a nevére. S a magam gyászmunkájaként az Arcanum segítségével (elnézést kérek tőlük, hogy itt kicsempészem tanulságos olvasásra mások számára is) újraolvastam ezt a saját korában is oly megvilágosító elemzést. Megérte – mint minden, igazi, nem kipipáló, de az elment keze után kapkodó – gyászmunka. Ugyanis a Martinovics Ignác figurájában megjelenített konfliktuscsomók ma új aktualitásokkal teltek meg. A fontos írás lényegi kritériuma, hogy a ráhullámzó korokban is érvényes marad, sőt: újabb és újabb mondandóval is előáll. Ági, köszönöm neked ezt az újabb erős olvasmány élményt. Ez az igazi túlélés: vagy az előző élet értelme.
Hankiss Ágnes a Múlt és Jövő indulásánál is bábáskodott. Nemcsak írással – de a Fidesz fővárosi képviselőjeként támogatást is próbált (ha jól emlékszem, nem sikerült) szerezni nekünk.
Később az útjaink messze ágaztak szét. Tanulságait, korjellemzőit jó lett volna kitárgyalni – gondoltam is rá, hogy egyszer spontán találkozás révén sor kerülhet a tét nélküli kibeszélésre.
Sajna, erre már csak odafönt kerülhet sor.