Múlt és Jövő a jelenben

A Múlt és Jövő online melléklete

Kőbányai János: Jobb most az Eszter megillát itt olvasni

Jobb itt, Jeruzsálemben, olvasni az idén (egyébként mindig) az Eszter megillát, a néhány nap múlva esedékes Purim alkalmával. Ugyanis megint a perzsákról, és megint az Izrael népe elpusztításán való szorgoskodásról betűzhetünk a tekercsről, amikor a mai Hámánok, kihasználva az Ahasvérosok birodalmi ambícióit és egyensúlyozgatva előre araszoló manővereit, újfent megelevenítenék és aktualizálnák az örökkévalónak tűnő elbeszélést. Mindezért jobb a saját bőr jogán-okán is benne lenni a történetben, amelynek kontinuitása több ezer éves, vagy annál is régebben gyökerezett be a mítosz- és meseképzés balladai szövetébe, s amely most a szemünk előtt feslik föl, s fenyeget valósággá ébredéssel.
Ugyanis a hírek, a kommentárok ismét a háború kitörése közeli esélyével ijesztgetnek, s nem különben az erre irányuló gyakorlati lépések – a tengeren közelgő hadihajók, és repülőgép hordozók, valamint süvítő, leszegett szárnyú bombázó rajok képernyőre- sulykolásával. 2023 október 7.-e után ezeket a jelzéseket és latolgatásokat már nem csupán vágy-projekciók megélésének lehet tekinteni, hanem akár komolyan is lehet/illik venni. S noha ugyanazokon a médiumokon függök, mint Magyarországon és a Szentföldön (Haaretz angol nyelvű verziója, Jerusalem Post, Arutz 12, s ha nem tudok aludni: New York Times Breaking News – azonban a rakéták igazi célkeresztjében a terepen leledzni férjnek és (egykori) újságírónak, vagy csupán az Eszter könyvébe is kipécézett zsidó nép egy tagjának (ha muszáj pontosítani: magyar zsidónak) egyaránt megnyugtatóbb és célirányosabb, mint a csak virtuálisan szurkolni a kontinensnyivel arrébb karéjozó le- és kilátón.
Tanúnak lenni egy földrésszel arrébb túl virtuális, ha virtuális világban is élünk.
Kimenve a szentföldi utcára ugyanazokkal a mindennapi gondokat és gondfelejtő igyekezetet lehet érzékelni, mint amellyel Budapesten küzd vagy élvezkedik a helyi közönség. (A magyar főváros bizonyos részein sűrűn hallani a héber szót, ami szintén a „mácáv“, a helyzet, egy többdimenziós kísérőjelensége.) Csak az a konyulás beszédes, hogy tavaly ősz óta sok kisebb bolt, vendéglátóhely bezárt, a lakóhelyem egész körzetében a sabatot megelőző órákban, képtelen voltam egy üzletet találni, ahol virágot is árulnak – még egy éve is válogathattam a kínálatból – s ezért kénytelen voltam a parkok és a kerítéseken kihajbókoló – az idei bő esőkkel feltáplált – kínálatból szakajtani.
S turistákkal sem igen találkozni – az ős( a 2000 éves kirándulásból viszonylag frissen, visszatért, oly sokszínű)lakosság buzgón, s még összezártabban teszi a dolgát, mintha mi sem történne. Ez is egyfajta ellenállás. Akár az egész várost feldúló és lebénító új villamosvonalak építkezései. (Fölösleges, az izraeliek úgysem mondanak le a függetlenséggel kecsegtető, noha dugókba záró autós közlekedésről.) Avagy a Tel-Aviv példájára, már itt is a New Yorkra (vagy Dubajra) hajazó toronyházaknak a Judai sivatagba történő sietős becövekelései, – részint az egyre antiszemitábbá váló Glóbusról idemenekülők lakás igényeit kielégítendő, s nemkülönben az évezredek ittnemlétét harsányan bepótolandó. Imígyen üzenve a rombolásra éhes rakétáknak: „hiába próbálkoztok“.
Majd meglátjuk.
Azonban oly sors(talanság)döntően nagyon itt és most.

Az aktualitás semmit nem változott

A puszi üzenet a magyar szurkolóknak szól

Jeruzsalem now

Akárcsak Nagybörzsönyben, itt e kedves állatok a szomszédaim

Ha valaki nem ismerné a héber betüket: a feliraton “kürtös” szerepel, új íz és fogalom beépítése az izraeli kultúrába

A lélekemelő látvány a szomszédos sétányról

A Jeruzsálembe tartó vonatra várva

A Mahana Jehuda piacot is már toronyházak ölelik körül

A két azonosság mindenhova elkísér

Tel Aviv a repülőgépről