Múlt és Jövő a jelenben

A Múlt és Jövő online melléklete

Kőbányai János: Népírtottból népírtóTúlélési stratégiák itt és ott

Reméljük, ez nem az utolsó számunk!

 

A nyárban, ama „hosszú-forróban” a posztok gyakorisága is csökken: a lap- és könyvcsinálók, s nem különben a szerzők és olvasók vakációznak, s erőt gyűjtenek az ősszel kezdődő kulturális szezonra.

Így történt ez normálisabb időkben.

Azonban itt és most nagyon nem ilyen időket élünk.

Szinte a „mindennapi élet” összes frontján egzisztenciális problémákkal küszködünk – a saját kis terünkben is, a globális hatalmi és kulturális átrendeződések háborúi egyre növekvő árnyékában. Persze akad azért elegendő strandhomok, ahová bedughatjuk a fejünket – de sajna, ezt egyre kevésbé tehetjük meg.

Állandó témánk nem e hasábokon, hanem az ún. „felületen”, a 2023. október 7.-én indult, a Közel-Keletet lángba, pusztulásba lobbantó háború fejleményei. Egy kis földarabon – Gázában – folyó események földúlták az egész világot. Akár kétezer éve, most is itt, „e tájon” csúcsosodik ki a világ hatalmi rendszereinek az egymásnak feszülése, hogy valami egész más történelmi és geográfiai gerincen rendeződjön újjá. S ismét, akár az ókori, most pedig a legújabb-kori Izrael zavarja ezt az átalakulást.

S megtörtént ugyanaz, ami szintén ama kétezer évvel ezelőtti apokalipszisben – amikor a zsidók „istengyilkosság” előítéletes hírébe keveredtek, noha a vallást és a Messiás fogalmát nemcsak ők találták ki, de ők is írták meg a történetét, s tartották ama vallást, amelyet a Biblia összegzett.

Épp az elmúlt napokban, a nép, amely ellen elkövették az emberiség legnagyobb népirtását, most népirtóként tűnik fel, szerte a világon. Nem másért, mert nem szép szóval és vallási igékkel, imádságokkal (ilyen tömegei is vannak – tegyük hozzá: sajnos), hanem fegyverrel próbálják eliminálni a rájuk fegyverrel támadókat, s fegyverrel próbálják visszaszerezni a tőlük túszul ejtett ártatlan nép-társaikat. (Ki a felelős a gázai éhínségért? És ártatlan áldozatokért? Aki túszokat ejt, s semmi áron nem ad vissza – még a Pax Americana letéteményesének sem – avagy, aki szeretné minél kisebb áldozattal – noha e kísérletben már közel ezer izraeli katona áldozta az életét – hazahozni őket élve, vagy halva?) De kit érdekel a felelősség? Ha – ilyen nagyarányú győzelmet fegyveres erő aligha érhet el – a befektetett áldozatokért cserébe a népirtottból népirtó válhat? Jól jön az, egy későbbi, Trianon-igazságú felosztásnál.

S persze megvannak a magunk túlélési problémái is. A Múlt és Jövő, e színtiszta irodalomnak, zsidó történelemnek és tudománynak szentelt folyóirat és könyvkiadó is ezeken a globális és helyi politikai hullámtaréjokon himbálózva szeretne túlélni, s nem elsüllyedni. Többek között azért is, hogy ezt a zavaros átmeneti korszakot megörökítse tanúként – mielőtt végleg alászállna az archívumok Atlantisz szigetére.

Itt szeretnénk megköszönni a minapi segély felhívásunkra (https://multesjovo.hu/en/kultur_cikk/elni-tulelni/) beérkező, közel negyedmillió forintot kitevő adományokat. Kérjük, hogy folytassátok, s minél számosabb potenciális segítőhöz küldjétek el segélykérő felhívásunkat. (Az első adományt New Jerseyből adták fel.) S az adományoknál is hasznosabb, ha úgy segítetek, hogy nagyobb mennyiségben vesztek könyvet tőlünk. Akkor két légy egy csapásra alapon találkozik a segítés és a zsidó kultúra termékeinek jó kezekbe kerülése.

A Múlt és Jövő Közössége