Szelényi Iván (1938–2026)

Szelényi Iván (1938–2026)
Egy Festschrift szerzői elmenőben
Megint jaj! A magyar szellemi életnek ismét egy fontos szereplője távozott ebben az amúgy is egyértelműen hőgyilkos napokban. S még közelebbről: a Heller Ágnes emlékkötet egyik szerzője hagyott itt bennünket, ami jobban behatárolja a nemcsak a szellemi, de azon belül is a társadalmi, baráti, s a Kádár rendszer kisajtolta emberi és ideológiai áramlatokat és összeszövődéseket.
Hál’ istennek az ünnepelt még halála előtt néhány hónappal kézbe vehette a tisztelgők köszöntéseit, 2019 májusában. Ekkor még minden tisztelő szerzője-kollegája még élt. Az azóta eltelt hét évben – „a hetedik te magad légy” – a 32 fős szerző gárdából a fele társaság, az odafönti beszélgetést, eszmecserét, netán vitatkozást választotta barátjukkal az égi kávéházban.
Szelényi Ivánnak – tanú rá a Bicikliző majom elbeszélése – komoly szerepe volt az elüldözött Budapesti (filozófiai) Iskola tagjai megsegítésébe, s az akkori szabad világba és diskurzusába történő bekapcsolásában.
Ő is egy olyan alkotó volt, aki figyelmével és tanácsaival – miután hazatért sokhelyütt gyakorolt külföldi tanításaiból – támogatta a Múlt és Jövőt.
Barátságát Heller Ágnesnek köszönhetem – régi tisztelőjeként, akinek ifjúkorára, s ezzel egész életére – oly nagy hatást gyakorolt Konrád Györggyel közösen írt úttörő műve: Az értelmiség útja az osztályhatalomhoz.
Emlékét, mint annyi társáét, megőrizzük – de most már álljon le ez a távozás sorozat! A Festschrift szerzők már maradjanak nyugton és közöttünk, hogy itt, az „evilágban” ápolják és őrizzék mesterük-barátjuk emlékét, s folytassák vele innen a párbeszédet!
K.J.

![]() |
![]() |

