Túlélő üzemmódban

Sok-sok felgyülemlő keserűséget, problémát szoktunk itt e fórumon ki- és megbeszélni. Azonban mindezt háttérbe muszáj szorítani.
Ugyanis a puszta – nem a könyvkiadóé, folyóiraté – életünkről van szó. S nem is a – már-már unalomig tobzódó harmadik világháború előkészületei, vagy már jócskán benne járás – felfogás kérdése – az elrettentő téma: hanem magáé a Glóbusé, a Természeté.
Még a Covidban is volt valami megfoghatóan „emberi”, ha állati eredetű is. Azonban a mostani hőség támadás-lerohanás egyértelműen nem is a Glóbus, de a világegyetem pusztító figyelmeztetése.
Vajon meddig tart ez az előőrs roham, és mit prognosztizál?
Mit töröl el, milyen jövő-jövőtlenséget mutat fel?
Igen, túlélő üzemmódba kell helyezni magunkat. Elsősorban ezt a hőhullám akadályt kell átvészeljük.
Szerzőink és olvasóink zöme (sajna) nem fiatal, még inkább kitett e veszélyes időnek.
Szerencsés túlélést, s benne sorsunk-„sorstalanságunk” feletti elmélyedést kívánunk e napokban, hetekben.
Vigyázzunk magunkra, s ha lehetőségeink engedik: másokra!
Reméljük, hogy mindnyájatokkal találkozunk az életveszély oly kívánatosan hamar történő elmúltával.
A Múlt és Jövő Közössége
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |





