Múlt és Jövő a jelenben

A Múlt és Jövő online melléklete

Vasvári Lujza: Másfél generációs túlélőHasonlatok koronavírus idején

A járvány ütötte egzisztenciális sebek fölött érzett haragunkban gyakran fordulunk metaforákhoz, hogy megpróbáljuk kifejezni az állapotot, amit a karantén elszigeteltsége okozott. Reflexszerűen teszünk összehasonlításokat, leginkább az élményekkel, amikor súlyos betegségekkel birkóztunk. Nem ritka, hogy szüleink, ismerőseink börtönben vagy háborúban szerzett tapasztalatait mozgósítjuk. Azonban a „másfél generációs” gyermek számára (vagyis, azok számára, akik kisgyerekként vagy akár csecsemőkként élték át a holokausztot) magától értetődő, hogy az asszociációjuk életük legnagyobb traumájárára fókuszál. A nálam idősebb unokatestvérem – a budapesti gettó túlélője és ma már az egyetlen élő rokonom – írta a minap: “Korábban, 76 évvel ezelőtt voltam karanténban, és emlékszem, mennyire irigyeltem a galambokat.” Az ő bátyja azt szokta emlegetni nekem, hogy „örömmel fogadtuk a szövetségesek bombázását, bár tudtuk, hogy elpusztulhatunk”. Jómagam fiatal voltam ilyen megállapításokhoz, ezért csak hang-emlékek ragadtak meg bennem, ezért egész életemben féltem a légitámadás-szirénáktól, sőt a tűzijátéktól is. Most New Yorkban élek, a szeptember 11-i Ground Zero közvetlen körzetében. Emlékszem, hogy az első nap borzalma nem tárult fel olyan erősen, mint amikor a második napon megfordult a szél, és kezdtük belélegezni az édes égő szagot.

Most, amikor a koronavírus felgyorsítja a holokauszt utolsó tanúinak halálát, az vált a rögeszmémmé, hogy a nekrológjaik nyomán felkutatom életük részleteit.

A kilencvenéves Buchhalter Margit, 1929-ben született Budapesten, ugyanazon a napon, mint Anne Frank, és most egy nappal halt meg felszabadulása 75. évfordulója után. Elment a 94 éves Henri Kichka, a holokauszt oktatója és Belgium egyik utolsó túlélője. És: Faye Becher és férje, Saul Becher rabbi, akik mindketten ugyanazon a napon haltak meg. Faye túlélte Auschwitzot és Bergen-Belsent, Saul a Kindertransporttal menekült meg, de soha többé nem látta szüleit.  James Leach Miller egy veterán otthonban, gondozás nélkül lehelte ki lelkét. Ő résztvett a Normandiai partraszállásban és segített felszabadítani a nordhauseni koncentrációs tábort. Amikor hallott a holokauszt-tagadókról, a táborról készült dokumentum fotóit egy holokausztmúzeumnak adományozta.

Budapesten halt meg Zerkowitz Judit (1946-2020), aki már a második generációhoz tartozott, negyven éve volt közeli barátom. Nem tudtam részt venni a temetésén, mert New Yorkban rekedtem. Apja 1928-ban költözött egy Akadémia utcai lakásba, hogy megkezdje orvosi praxisát. 1944-ben is ott rejtőzött el, – egy álmennyezet alatt kialakított bunkerben a konyha felett. Amikor Judit néhány évvel ezelőtt lebontotta a rejtekhelyet, talált ott még, könyveket és néhány konzervet, s egy még használható kanapét. Lehet, hogy ez volt az utolsó ilyen hely Budapesten. Judit, aki júliusban hunyt el, élete utolsó hónapjait bezárva töltötte ugyanabban a lakásban, ahol a felszabadulás után született.