Sorry, this entry is only available in Magyar.

Az 1941. augusztus 8-án bevezetett ún. harmadik zsidótörvény (1941:XV.) az előző kettővel ellentétben mindazokra vonatkozott, akiknek két nagyszülője az izraelita hitközséghez tartozott. Ezzel a nürnbergi törvényekhez illeszkedő etnikai alapú meghatározással olyanok is bekerültek a törvény hatálya alá, akik nem tartották magukat zsidóknak, nem követték sem a szokásokat, sem a vallási előírásokat. Olyanok is a megbélyegzettek csoportjába kerültek hirtelen, akik korábban őszinte hittel csatlakoztak valamely keresztény egyházhoz. Ők nem láttak ebben ellentmondást, hiszen tudván tudták, hogy a templomokban gyakran idézett Pál apostol, sőt maga a vallásalapító Jézus Krisztus is zsidó volt.
A harmadik zsidótörvénnyel ezek az emberek hirtelen a magyar társadalomból kitaszítva légüres térbe kerültek, 1944 tavaszán pedig egyenesen a halál kapujába.
Az ő sorukba tartozott dr. Kőrös Endre, aki Neumann Endre néven Nagyváradon látta meg a napvilágot. A Budapesti Egyetemen doktorált 1894-ben, 1896-ban pedig ugyanott szerzett tanári diplomát. Ugyanabban az évben kezdett el tanítani a pápai Református Gimnáziumban. 1901-től kezdve a pápai Református Nőnevelő Intézet – a városban csak Nátusként emlegették – tanára, később igazgatója volt. Diákjai és tanártársai tisztelték nagy tudásáért, szerették kedvességéért, emberségéért.
Tanári működése mellett tevékenyen részt vett Pápa közéletében is. 1897-től kezdve főtitkára volt az egyik legfontosabb pápai kulturális egyesületnek, a Jókai Körnek. 1903-ban megalapította a Pápai Hírlapot, amelynek 1939-ig főszerkesztője is volt.
Szépirodalmi munkásságában elsősorban Pápa történelmét elevenítette meg. Verses elbeszélést írt Kocsi Csergő Bálintról, a gályarabságba hurcolt negyven prédikátor egyikéről. A pápai Református Kollégium két híres diákjának, Jókainak és Petőfinek is külön könyvet szentelt. Saját versei mellett fordítóként is működött, elsősorban németből. A Kudrun-eposz jelent meg a tolmácsolásában, valamint Schiller balladáiból is egy válogatás. Az Ibikusz darvait és A kesztyűt az ő fordításában olvastam először.
Példamutató családi életet élt, felesége Zalai Paula, a kitűnő filozófus, Zalai Béla testvére volt. Négy gyermekük született, két fiú és két lány.

Ezt a közösségért folytatott szorgalmas tevékenységet, tanítványai, családtagjai szeretében eltöltött életet szakította meg brutális módon a parancs, amely 1944 tavaszán gettóba kényszerítette Magyarország zsidó lakosságát. A pápai gettóban 3600 ember zsúfolódott be, a város lakosságának több mint tizenkét százaléka. Köztük kikeresztelkedettek is.

Az ekkor már hetvenegy éves dr. Kőrös Endre felmentéséért folyamodtak egyházi elöljárói, hivatkoztak a kálvinista közművelődés és oktatás ügyéért tett szolgálataira. A felmentés csak nem érkezett meg, ekkor a házaspár végzetes döntésre jutott. Úgy határoztak, az embertelen megaláztatás és a bizonytalan jövő helyett a gyors halált választják. 1944 május 31-én marólúggal vetettek véget életüknek. A deportálás alóli mentesítést temetésük után néhány nappal kézbesítette a posta.

A pápai alsóvárosi temetőben közös sír fogadta be testüket. Mivel nagyszüleim nyughelyéhez közel esett, sokszor elmentünk előtte. Édesanyám, a pápai Református Nőnevelő Intézet egykori növendéke sohasem mulasztotta el, hogy ne emlékezzen meg kedves iskolája igazgatójáról, akit egy gyilkos rezsim taszított az önkéntes halálba.

Dr. Kőrös Endre emléktáblája a Nátus falán