Leírás
Nemcsak egy új Szomory-mű következik sorozatunkban, hanem a sorozat törénetében jelentős kényszerszünet után a folytatás. Ezzel kezdjük – az un. főművek sora után – az író korai írásait kiadni, pályájának kronológiai sorrendjében. A még 19. századvégi indulás sok kutatást igényelt – ez volt megtorpanásunk oka.
Most viszont felgyorsulunk, abban a reményben, hogy az Atlantiszról felhozott, s oly meghökkentően aktuális látleletek a mondern magyar társadalom kezdeti éveiről a 21. század olvasóit nem csak érdekelni fogják, hanem a rendszerváltás során újra oly bonyolulttá vált jelenünk megértéséhez is segítenek.
A pályakezdő Szomory ugyanis (Zola, Daudet és Maupassant vagy Bródy Sándor igézetében) ifjúsága magyar társadalmát kívánta megragadni és megérzékíteni. Az Elbukottak novellái (valójában egy kisregény, négy novella s egy ritka vallomás) a világvárosiasodó Budapest szellemi életét örökítik meg – egy Király utcai ifjú Werther lelkén keresztül. Kiemelkedik ebből a korrajzból a nagyvárosi sajtó indulása – éppen azé, amelynek most éljük a végnapjait. E régi-új aktualitás mellett, az első Szomory-kötet (1892) a pályakezdő író nagy dokumentuma: miből lesz a cserebogár? Ez azért is izgalmas, mert a következő műve – talán az éppen e kötet darabjaival párhuzamban írt A tudósok című nagyregénye (szerintünk „A nagy magyar regény”!) – számos alakja, problémája – és mindenekelőtt a későbbi, az ismert Szomoryétól oly elütő hangja – már itt, a kezdet kezdetén is feltűnik.
