Leírás
A Radnóti Miklósnál fiatalabb, magyar-zsidó költői nemzedék tagjainak nem volt idejük megcsinálni magukat, mert meghaltak Petőfi Sándor-i életkorban. Nem a „harc mezején” „estek el”- mégsem „ágyban, párnák közt”, hanem munkaszolgálatos-, vagy koncentrációs táborokban 1942 -1945 apokaliptikus idejében.
Ezek egyike, Pásztor Béla, akit így jellemzett barátja és alkotótársa Weöres Sándor:
„Abban a költő-nemzedékben, melyhez minketten tartoztunk, Pásztor Béla volt valamennyiünk köt a legszövevényesebb képzeletű, zsúfolt és személyes motívumok halmozója. Lénye szinte nem is e világból való volt, mintha egy jámbor földalatti szellem, a gyökerek és elásott kincsek manója tévedésből embernek született volna. Képzelete, akárcsak az enyém, folyton kikívánkozott a náci terror és a háború által leszűkített emberi sorsból, ez kapcsolt össze bennünket.”
Kötetünk nemcsak, egy még az életében József Attila mellé állított nagy, de tragikusan elfelejtett költő valamennyi – életében és posztumusz – megjelent versét tartalmazza, hanem a hagyatékban – ez páratlan jelenség! – felfedezett 200, elsőrangú költeményét is.
