Leírás
Jean Améry (eredeti nevén Hans Maier) 1912. október 31-én született Bécsben. Az itteni egyetemen tanult irodalmat és filozófiát. 1938-ban Belgiumba emigrált, ahol csatlakozott az ellenállási mozgalomhoz. 1943-ban elfogták, két évet koncentrációs táborban töltött. 1945 után Brüsszelben telepedett le, és szabadfoglalkozású íróként dolgozott. 1970-ben elnyerte a német kritikusok díját. 1971-ben a Bajor Szépművészeti Akadémia irodalmi díjával, 1977-ben pedig Hamburg városának Lessing-díjával tüntették ki. Csak meghalni tért vissza Ausztriába: 1978 októberében önkezével vetett véget életének Salzburgban.
Améry 1966-ban megjelent Túl bűnön és bűnhődésen című esszékötetével vált ismertté, ezzel a meditációkkal tarkított, személyes vallomással, melyben a Harmadik Birodalom áldozatainak, azon belül a ,,katasztrófa-zsidónak” a létállapotát írja le. Könyve nem egyszerűen tanúságtétel, hanem egyúttal lázadás a múlt ellen, hogy a dolgok egyáltalán megtörténhettek a történtek ,,feldolgozására” és az emberi méltóság visszaszerzésére tett kísérlet: egy letepert ember kísérlete a felülkerekedésre.
„Be kell valljam, nem tudom pontosan, mi az, hogy emberi méltóság. Egyesek akkor vélik elveszíteni, ha olyan körülmények közé kerülnek, hogy nem fürödhetnek naponta. Mások úgy gondolják, akkor veszítik el, ha anyanyelvük helyett a hivatalban más nyelvet kell használniuk. Az emberi méltóság az egyik esetben a testi kényelemhez, a másikban a szabad véleménynyilvánításhoz, és megint másikban talán az azonos nemű szexuális partner választásának lehetőségéhez kötődik. Vagyis nem tudom, elveszíti-e az emberi méltóságát az, akit a rendőrségen megvernek. Abban azonban bizonyos vagyok, hogy már az első ütéskor, mely lesújt rá, elveszít valamit, amit első megközelítésben talán a világ iránti bizalomnak mondhatnánk.”
(Jean Améry)
