Sorry, this entry is only available in Magyar.

A Talmud egyértelműen megfogalmazza az alábbi mondatokban, melyeket reggelente szoktunk mondani:

“Te adtad nekem a lelket tisztán, Te teremtetted azt, Te alakítottad azt és lehelted belém. Te őrzöd azt bennem és a rendelt időben Te veszed el tőlem, hogy az idők végén visszatérjen belém.”  – mondotta Oláh János Debrecen és határon túli testvérhitközségei V. Nemzetközi Tanácskozásán, melynek címe: “A remény él…” volt. (Debrecen, 2003. május 23-25.)    Oláh János előadása

A nyolcvanas évek végén megálmodott és a kilencvenes évek elején megvalósított új „Pedagógium” a Rabbiképző régi-új intézménye volt. Az újjáteremtés eszménye vezette a Bérkocsis utcai klasszikus, immár szimbólummá lett épületbe, a XX. századi történelem áldott, de viharvert falai közé. Hosszú évtizedek után újjászületett a magyarországi zsidó tanárképzés!

A judaisztika tanulmányokat akkor elkezdő hallgatók már korábban bizonyították, hogy a szorgalom és a hivatástudat személyiségük jellemzői. E két fogalom ötvözete indította el őket a pedagógusi pályán.

Az első, „nagy” generáció végzettjei a magyarországi zsidó pedagógiai és tudományos élet jelentős személyiségeivé váltak. E nemzedék megtestesítője és példaértékű reprezentánsa volt Prof. Dr. Oláh János is. Az egzakt tudományok egy specifikus területéről került a humán stúdiumok, a judaisztika varázslatos világába. A keresés, a megismerés és a zsidóság iránti elkötelezettség inspirálta, hogy feltárja ősi múltunk ezernyi árnyalatát, magát a színkavalkádot. Tehetsége, érett egyénisége magára vonta a figyelmet és diplomájának kézhezvétele után a Lauder iskola egyik meghatározó személyiségévé vált.

Az elmúlt mintegy két és fél évtizedben már az OR-ZSE-n is tanított.  Következetességgel, az „ügy” iránti alázattal oktatott és kérte számon a diákokat. Tudta, hogy feladata van, s bizodalma, hogy tanítványai méltó módon képviselik világlátását, szellemi elkötelezettségét.

Oláh János tudós ember volt. Analizáló képessége önmagáért beszél, összegző készsége lenyűgöz mindannyiunkat. A formális és az informális oktatás, a katedra és az előadói pulpitus, a kutatás-oktatás-publikálás folyamata egyaránt fontos volt számára.

Gyakran idézte Slomo Ibn Gvirol, XI. századi költő mondatait:

“A Világ Urát, aki uralkodott, mielőtt bármi létezőt megteremtett volna, már akkor Uralkodónak hívták, mikor kedve szerint létrejött minden. S mikor mindennek vége lesz, akkor is egyedül uralkodik majd a Félelmetes. Ő volt, Ő van és Ő lesz teljes díszében, Ő az egyetlen, és nincs más hozzá hasonlítható vagy társítható. Kezdet és vég nélkül Övé a hatalom és a tisztség. Ő az én Istenem, él az én Megváltóm, mentsváram a baj idején.… Alváskor és ébredéskor kezébe teszem le lelkemet, s lelkemmel együtt testemet. Velem van az Örökkévaló, nem félek.”

Prof. Dr. Oláh János, az Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetem (OR-ZSE) Judaisztika Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára, a Judaisztika alapszak (BA) szakfelelőse, a Magyar Zsidó Tudományok könyvsorozat szerkesztője, az Eötvös Loránd Tudományegyetem és a Pécsi Tudományegyetem előadója, az 1995/96-os tanévtől az Országos Rabbiképző Intézet, majd az Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetem különböző alap- és mesterszakjain, valamint az egyetem Zsidó Vallástudományi Doktori Iskolájában tanított, 2012-2018 között az OR-ZSE rektorhelyettese volt. 2010-2018 között tagja volt a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság (MAB) Hittudományi Bizottságának, tagja volt a Magyar Hebraisztikai Társaságnak és a Magyar Tudományos Akadémia Köztestületének.

A Komárom-Esztergom megyei Magyar-Izraeli Baráti Társaság tiszteletbeli elnöke volt.

Vendégoktatóként több főiskolán, egyetemen tartott előadásokat, vezetett szemináriumokat; széles körű publikációs tevékenységet fejtett ki, főként a zsidó vallástudomány és a néprajz területén. 10 önálló könyvet írt, 29 könyvet és időszaki kiadványt szerkesztett, 5 kiadványt lektorált, 155 rövidebb-hosszabb dolgozata, értekezése, írása jelent meg különböző évkönyvekben, tanulmánykötetekben, periodikákban, folyóiratokban, újságokban.

Hitéleti munkássága szervesen illeszkedett szellemi oeuvre-jébe. Istentiszteleteket vezetett a nagyünnepeken vidéki városokban, például Nyíregyházán, Győrben, Pécsett, Szombathelyen. Hitszónoki képességeire felfigyeltek a OR-ZSE, a Nagyfuvaros-, a Páva-, a Csáky utcai zsinagóga hívei is.

A Hegedüs Gyula utcai zsinagógában 2013. december 13.-án, Vájchi szombatján elmondott beszédéből idézek:

„Látszik, hogy az ókori zsidóság, a halált nem tragédiaként, hanem az élet velejárójaként élte meg…

Az élet mellett ott van a halál,

A boldogságnál a lehangolás.

A fénynél árnyék, kétség és remény’ – írja Madách Imre.

Avagy ahogyan nagyapáink, dédapáink idejében mondták, énekelték egy jiddis népdalban:

Brider, di velt iz nor vi a hulem, der mencs iz cu starbn gebojrn… Testvérek, álom az élet, csupán halálra születik az ember…” (lásd: Oláh János, Angyalok, démonok, amulettek, adalékok, homíliák, Budapest, 2020, p 547.)

Dr. Lengyel Gábor, Németországban élő rabbi kollegánk sorait idézem:

„Scheiber professzor (akit mint gyerek nagyon jól ismertem) mondta egyszer egy gyászbeszédében: »Alakja az életből átvonul a magyar zsidóság és tudomány történetébe«”. Ez Jánosra is vonatkozik.

Oláh János professzor, drága kollegánk, szeretett barátunk, most a leghíresebb magyar neológ rabbik egyike, Handler Márk és a világhírű, zseniális Farkasházy Fischer Mór sírjának közelében nyugszik a tatai zsidó temetőben.

Szeretett egyéniségét, pedagógiai készségét, megnyugtató mosolyát, lenyűgöző szorgalmát és kreativitását, a Zsidó Egyetemért végzett felbecsülhetetlen munkáját, érdemeit lelkünkben kegyelettel megőrizzük.

Jöhi zichraj boruch.

Fakadjon áldás emlékéből!