Sorry, this entry is only available in Magyar.

Kié Auschwitz?, tette fel Kertész Imre a híres, provokatív kérdést Roberto Benigni holokauszt-komédiáját, Az élet szépet üdvözölve. Kié lesz Auschwitz, amikor azok, akik a szemtanúi voltak, már nem élnek. Noha még szerencsére nem érkezett el, közelít ez az idő. Hogyan vihető tovább egy olyan esemény emlékezete, amely, noha megtörtént, elképzelhetetlen? A számok némák maradnak, a szenvedéstörténetek jól ismert forgatókönyvei egy idő után érzéketlenné, immunissá tesznek bennünket. Ezzel a tudással, azzal, hogy megtörtént, tehát lehetséges, megtörténhet bármikor máskor, bárki mással is, muszáj együtt élni, de lehetetlen. Így, ezzel a teherrel, nem lehet élni. Azok a túlélő, szemtanú képzőművészek, akiknek alkotásait új kiállításunk megmutatja, a tanúság szikár pontosságával, tárgyszerűségével, személyes hitelével, vagy a kísérletezés, a játék, akár a vicc gyógyító erejével akarták kikerülni a folyamatosan kiépülő „holokauszt-kánon” szabályos elbeszéléseinek érzéketlenné tévő csapdáit, keresni az értelmes, távlatos túlélés lehetőségét. Hol külföldön, hol itthon, Magyarországon, kisebb vagy valamivel nagyobb sikerrel. Volt közülük, akit kizárólag a holokauszt tapasztalata kapcsolt – akár átmenetileg – a zsidósághoz és a zsidó művészethez, volt, akit szinte teljes élettörténete, volt, aki egész életét Magyarországon élte le, volt, akit csak az kötött hozzánk, hogy magyar területen született nem sokkal Trianon előtt. Más művészi utakra léptek mind, az kapcsolta csak össze őket – Abádi Ervintől Gedő Ilkáig vagy Gyenes Gittáig, aki a fiatal József Attila egyik első nagy szerelme, az Az a szép régi asszony című versének múzsája volt –, hogy a holokauszt szemtanúi, kortársai, túlélői lettek, hogy megtörtént velük, és ők, a képek és a szavak nyelvén egyszerre, beszéltek róla. Az átélés, az egyidejűség eredetiségével, hitelével, gyakran váratlanul és meghökkentően. Munkáik hozzásegítenek minket, hogy mi is tanúvá lehessünk, lássuk, amit ők láttak, a művészet erejénél fogva. Hogy az ő tanúságuk és a mi rájuk irányuló értelmezésünk válasz lehessen Kertész kérdésére, kié, kié lesz Auschwitz. Hogy tanúságtételük a holokauszt emlékezetének remélt jövőjévé legyen.

Adler Miklós Túl a szavakon, album fametszet, papír, 1945

Barta Ernő Danse macabre, album ceruza, papír, 1945

Barta Ernő Danse macabre, album ceruza, papír, 1945

Adler Miklós Túl a szavakon, album fametszet, papír, 1945

Illusztrációk a sárga könyvből – levelezőlapok reprodukció, papír, 1945

Illusztrációk a sárga könyvből – levelezőlapok reprodukció, papír, 1945

Lukács Ágnes Deportált nők, 1945 linometszet, karton

Lukács Ágnes Auschwitz. Női tábor, album nyomtatott album

Gyenes Gitta Rajzok a fasizmus idejéből 1. Végig a Népszínház utcán tus, papír, 1944-1945

Gedő Ilka Rajzok a pesti gettóból (Kisfiú,) ceruza, papír, 1944-45

Gedő Ilka Rajzok a pesti gettóból (Önarckép) ceruza, papír, 1944-45

Adler Miklós Túl a szavakon, album fametszet, papír, 1945

Bán Kiss Edit: Ebédosztás tempera, karton, 1945