Sorry, this entry is only available in Magyar.

A Múlt és Jövőnknek évtizede dilemmája, hogy lapjain, tevékenységébe beszüremlhet –e a politika? Hiszen ügye, missziója: kulturális. A Patai féle Múlt és Jövő, vagy akár a Nyugat lapjain korának politikai környezete és viszonyai nem hagytak nyomot. (Igaz, darab ideig működött egy Múlt és Jövő hetilap is, amely a Horthy rendszer születése és konszolidációja között azzal foglalkozott, hogy a magyar zsidóság hogyan fogadja az Osztrák-Magyar Monarchiából a berendezkedését megkezdő trianoni Magyarországára csöppenését.)

Ugyanakkor, ki tagadná, hogy a kulturális környezetünket a politikai határozza meg: mind az egzisztenciánkat, s mind az atmoszférát, amelyben szellemi életünket le- és megéljük. Egyáltalán: újkorunk ad –e lehetőséget a szellem dolgaival foglalatoskodni?

Isten őrizz, hogy bárkit is befolyásolnánk a holnapi választásában. (Noha a Múlt és Jövő olvasói, barátai voksolása kiókumlálásához nem kell bonyolult közvélemény kutatási módszerekhez fordulni.) Ugyanakkor az utolsó pillanatban – s ez a pillanat a szavazó helyiségek kinyitása – illik leszögezni (erről valamely nyomot hagyni), hogy a holnapi (2022. április 3.) választás döntő lesz az életünkre, mert a folyóiratot, könyveket emberek csinálják, s fogyasztják. Akik nemcsak másként ébrednek a valahol konfetti esővel záródó választási valóságshow, a hajnalig tartó tévézés után, hanem súlyos döntéseket is hoznak. Itt maradnak –e összeszorított foggal, vagy másutt próbálnak szerencsét? A Múlt és Jövő szerkesztősége megfigyelő pontjáról – is – észlelhető a folyamat, hogy akiknek át kellene venniük a stafétabotot – szerzőknek, olvasótábornak – azok kiáramlottak Izraelbe és a világ más szegleteibe. Onnan ugyan küldenek életjeleket, de megkezdték beintegrálódásukat más humuszokba. (Egy sajnos azóta elhunyt jóbarátom, szerzőm fia, aki egyetemi évei alatt fordított már a lapnak, amikor üzentem neki – már Izraelbe, ahová néhány éve alijázott, hogy küldjön kéziratot azt válaszolta: „már nem ír magyarul”.) Az effajta integrálódás – kiintegrálódás „e tájról”, ahol tennivalóinkat tudjuk. Vagy: tudtuk.

Tehát nem a holnapi választás eredménye a kétséges – nekünk nincsenek efelől kételyeink – hanem a hatása. Ugyanis róla egy bizonyosat tudni: beláthatatlan ideig megtéveszthetetlenül markánssá vési ki Magyarország szobrát.

Milyen életstratégiákat, reakciókat vált ki az igazság, amire a Választási Iroda közleménye visszavonhatatlanul döbbent? Ugyanis ez a sors(talanság)stratégiaváltás fogja meghatározni a miliőt, amiben a munkánkat folytatni szeretnénk. Mindezt baljósan hatványozza tovább a még el nem múlt, csak a címoldalakról lekerült, koronavírus korszak legyengítette magyar társadalom immunrendszere, s a világháborúval fenyegető ukrajnai háború a maga idegeinkbe beköltöző szorongásaival.

Na erre boruljon „nagy szárnyaival” ama „virrasztó”.

*

Persze egy kevésbé emelkedett aspektusból igen is van a holnap záródó karneválnak egy zsidó vonulata. Sőt: ezzel kezdődött a maszkok felvétele is, míg el nem vitte a show-t az ukrajnai háború, noha a kampány végére ismét felémelygett „a kinek az antiszemitája a kóserebb?”  vetélkedő.

A legutóbbi választásoktól mintha nem a ciklikus 4 év, de négy évtized választana el, annyi minden történt alatta, különösen a koronás sárkánykák kilehelte járvány következtében. Ezt érzékveszti a tudat, a („kollektív”) emlékezet. Nem árt visszaemlékezni arra, hogy mi is történt akkoriban.

A villamos – még – megvan, s az állomása is ugyanott, ahol holnap a szerelvény kis időre megáll, hogy felszálljak rá.

Lágymányos, 2022.április 2.