Sorry, this entry is only available in Magyar.

Mihail Bahtyin szerint az ünnep az a pillanat, mozzanat az ember (és az emberiség) életében, amikor el nem idegenedett önmaga. Amikor megmutatja azt az arcát, aminek eredendően teremtetett – ki által? ebbe több okból ne menjünk bele. Az embernek az az énje szabadulhat fel néhány órára, vagy napra, amely mentes az egzisztenciális és politikai nyűgöktől. Ha másért nem, azért, mert –  szintén az intézményesült – hagyományok szerint előiratik, hogy legyen kedves, adakozó, átszellemült, a hétköznapok szenvedéseitől elszakadó.
Ünnepeink más, már történelmileg is meg- és átélt kollektív tapasztalatokból is erednek. Ennek legkirívóbb esete az Eszter könyve elbeszélte Purim. Az egyetlen szent könyvünk, amely nem említi a Föntlévő nevét. (Azaz: valóságos élményeket sűrít és emel fel az elbeszélés valóságába.) Ennek az emlékezés-napnak – is – a leitmotívja a halálos veszedelem, a kiírtatás fenyegetése, ami a történet végén happy end-be fordul. De azért ne feledjük: lényege a halálos veszedelem: azaz a trauma.
Az Ahasveros perzsa udvarában történt intrikák, és szerencsével és zsidó furfanggal kivívott megmenekülés valódi háttere nem ismert, azonban a mítosz igazságtartamát majd minden zsidó nemzedék megkóstolhatta – génjeinkben hordozzuk. (By the way: az új Perzsa Birodalom felől ma is a legnagyobb fenyegetés dúsul a zsidókra – szorgalmasan keveredő-koncentrálódó uránium általa.)
Lehet, a fölsoroltak miatt, a tudat alatt keletkezett erre az ünnepre az előírás, hogy ezen a szent alkalmon kötelező alkoholizálni, sőt a tudatmódosításig berúgni. Hogy oldódjon a szorongás, ami elkísér a meg-föl-kiszabadulásig.
Mindez a rettegés 2023/5783-ban még fokozottabban mar belénk. Most ugyan – még a Covid fojtásából is kiengedve – ünnepelhetünk, de szomszédunkban háború dúl, minden napjára olyan tömeggyilkossággal, amely Bahtyin – egyébként a hely szülötte – eszméit is cáfolja.
A szomszédunkban pusztít a háború? Nem! Itt van nálunk, s a Globus majd minden pontján. Ez az, amit nem kellemes meglátni, tudatosítani.
Lehet, nem is érdemes – inkább aktuálisabb kiélvezni azt, amit az emberi és természeti rengések meghagytak – á lá utánunk a vízözön.
Elő a borral, a (hungaricum)pálinkával. Lö hájim! Ha nem a Föntlévő – Esztereink majd csak kihúznak a globális bajból.
S ha nem – akkor is kihasználtuk, ami még adatott, s maradt, egy jó (ünnep)napunk. 

Fönt Purim, a Kotelnél, lent, a Hunyadi téri zsinagógában.