Sorry, this entry is only available in Magyar.

Mint már arról számos magyar újság, hírportál beszámolt, az idén 90. életévét betöltött Bruck Edith holokauszt túlélő írónő az „Elveszett kenyér” c. önéletrajzi írásával augusztus 28-án a „Viareggio-Rèpaci” irodalmi díj egyik nyertese lett.
Az 1954 óta Olaszországban élő írónőt a díj átadásakor valódi „standing ovation” köszöntötte, vagyis a jelenlévők felállva ünnepelték hosszú perceken át tartó, lelkes tapssal, kifejezve elismerésüket művéért, valamint tiszteletüket a holokauszt túlélőnek és köszönetüket azért a tanúságtételért, amelyet Bruck Edith évtizedek óta az új nemzedékek iránti kötelességének érez és fáradhatatlanul végez. Saját életével tükrözi a hitről alkotott felfogását, miszerint „nem teszünk különbséget emberi lények és emberi lények között”.
Az alábbiakban a díjnyertes regény olasz méltatásából foglalunk össze néhányat.

Az Elveszett kenyér – a XX. század sötét erdejét bemutató könyv cselekménye

Magyarország – 1940-es évek. Edith mezítláb fut a lanyha tavaszi napsütésben, szőke copfjai vele együtt himbálódznak a szélben. Hat testvére közül ő a legfiatalabb és ő a legjobb tanuló az osztályban. Egy nap azonban a dolgok megváltoznak: iskolából hazafelé menve a nagyobb fiúk azzal csúfolják, hogy zsidó. „Mama, mi történik, miért nem akarnak minket? Mi is magyarok vagyunk, vagy nem?”
Edithnek és családjának el kell hagyniuk a nagy áldozatok árán éppen felújított házat, hogy egy gettóban kössenek ki, ami csak egy ideiglenes megoldás, mivel röviddel azután a vonat Auschwitzba szállítja őket.
„Olyannak tűnt, mint a kivonulás Egyiptomból, azonban egy Mózes nélkül, anélkül, hogy feltűnt volna az örökkévalóság és a Vörös-tenger helyett idegőrlő zajjal marhavagonok nyíltak meg, ahová erőszakkal betuszkolták az emberi csordát”.

A holokauszt túlélése – önéletrajz

Edith túléli a koncentrációs táborok szörnyűségeit: Auschwitz, Dachau, Bergen-Belsen. Áthalad a földi poklon és kéz a kézben nővérével együtt jut ki belőle. Hazatérnek, de csak romokat és ellenséges légkört találnak. A testvérek ismét együtt vannak, de nincs az a melegség, amire számítottak. A két nővér csontváz sovány, egy másik világ kísérteteinek tűnnek. Edith csatlakozik nővéréhez Izraelben, majd egy tánccsoporttal távozik. Jól táncol, de írni szeretne. 1959-ben jelenik meg első könyve: Ki téged így szeret. 1962-ben a Római lakás haszonélvezettel c. elbeszéléskötete (olasz eredeti címe: Majd a városba megyünk), azután regények, költemények és fordítások.
Bruck Edith a hirtelen támadt amnézia, emlékezetvesztés első jele után elkezdte fehéren-feketén lerögzíteni történetét, átadva nekünk a huszadik század sötét erdejében megélt személyes sorsát.

Levél Istennek

„Neked írok, aki soha nem fogod elolvasni firkálásomat, soha nem fogsz válaszolni kérdéseimre egy élet gondolataira” – így kezdődik a „Levél Istenhez”, az „Elveszett kenyér” utolsó fejezete. „Ha életben maradtam, talán van valami értelme, nemde?” – kérdezi Bruck Edith a levélben nyolcvan évvel az első után, amit kilenc éves fejjel írt. Ha ő, Isten minden – vagyis szem és fül – akkor miért nem látta szenvedésüket? Nem értette a kis Edith, aki éhezett és fázott abban az Isten által elfeledett koncentrációs táborban. És talán nem érti ma sem, mert bizonyos dolgokra nincs magyarázat.
„Nincs se Tisztítótüzünk, se Paradicsomunk, csak a Pokol, amit megismertem, ahol Mengele ujja, ha balra mutatott, az a tűz volt, ha jobbra az a munka agóniáját, a kísérletezéseket, az éhhalált és a fagyhalált jelentette”.
A leggyakoribb kérdések, amelyeket a diákok tesznek fel Bruck Edithnek, amikor az olasz iskolákat látogatja, hogy tanúságot tegyen a mai fiatal nemzedéknek az átélt borzalmakról, arra vonatkozik, hogy vajon megbocsátott-e pribékjeinek. És akkor az írónő elmagyarázza, hogy egy zsidó csak saját magának bocsájthat meg, de ő nem képes rá, mert a többiekre, a megsemmisítettekre gondol, akik nem mentenék fel, ha ő, a túlélő megbocsátana kínzóinak.
„Számomra minden nap az Emlékezet Napja, mindennapi gondolat, mint a kenyér” – írja könyvében. Ami a hitet illeti, így folytatja: „a hit azt jelenti, hogy nem teszünk különbséget emberi lények és emberi lények között, azt jelenti, hogy mélységesen becsületesek vagyunk és erkölcsileg helyesen viselkedünk”. A holokauszt túlélő írása tükrözi a túlélők bűntudatát, a talajvesztést, amelyet csak az tud elbeszélni, aki saját bőrén tapasztalta meg az emberi kegyetlenség legmagasabb csúcsát, azt a végső megoldást, amely minden zsidó kiirtását célozta.

Ma Bruck Edith könyvét olvasni az élet szeretetének cselekedete, a tisztelet gesztusa mindazok iránt, akiknek az életét a nácifasiszta őrület magával sodorta és mi nem engedhetjük meg magunknak, hogy elfelejtkezzünk róluk – olvassuk az egyik méltatásban.

Furio Colombo neves olasz író és baloldali politikus a következő indoklással javasolta idén áprilisban Bruck Edith könyvét a 2021-es Strega irodalmi díjra:
„Edith Bruck legújabb könyve, Az elveszett kenyér, (Thészeusz hajója kiadó) egyetlen nagy műben egyesíti mindazt, amit az írónő látott, élt, gondolt és írt: egy szeretetteljes kedvesség felszárít minden más érzést, mint például a borzalmak és a hóhérok iránti jogos gyűlöletet, mert Edithet egy nagyon erős kötelék menti meg és tartja életben, vagyis a büszkeség és a gyengéd szánalom keveréke mindazok iránt, akiket hozzá hasonlóan az iszonyatok alagútjába taszított a sors. Emlékezete mélységében tett látogatásakor Edith végig járja a nyomorúságos poklot, amelyet kínzói gondosan előkészítettek számára (akik mintha rémálomban tértek volna vissza), egy halottakból táplálkozó magány áldozatai. De az élet túl erős, és a még gyerekkorban lévő ösztöne, hogy tovább ugorjon, túl nagy. És amikor a valóságban, mint ebben a kristálytiszta elbeszélésben, az élet és a halál, a pusztulás és a jövő kettészakad, Edith már ráugrott az élet nagy kőlapjára. És itt a könyv a történelem, az élet, a szerelem olyan történetévé válik, amelyet el kell olvasni az utolsó oldalig”.
Bruck Edith honfitársnőnk számos irodalmi és közéleti elismerésben részesült az Olaszországban töltött évek során. Most csak az idei főbb eseményekre emlékeztetünk, amelyek önmagukban is rendkívülinek számítanának.
2021. február 20-án Ferenc pápa, éppen, miután elolvasta az Elveszett kenyér c. művét, felkereste római lakásán, hogy köszönetet mondjon a holokauszt túlélő írónő tanúságtételéért és lerója tiszteletét a náci őrület vértanú népe előtt. „Most őszintén megismétlem azokat a szívből jövő szavaimat, amelyeket a Jad Vasemben ejtettem ki, és amelyeket minden Önhöz hasonló személy olyan sokat szenvedett: bocsáss meg Uram, az emberiség nevében” – mondta a katolikus egyházfő.
2021. április 29-én Bruck Edithet Sergio Mattarella olasz köztársasági elnök az Olasz Köztársaság Nagykeresztjének Lovagja érdemrenddel tüntette ki.
2021. május 5-én az északolasz Piemont tartomány Acqui Terme városa az „Acqui Történelem” elnevezésű 1968-ban alapított irodalmi díj „Idők Tanúja” kitüntetésben részesítette a magyar származású írónőt.
Mint minden egyes alkalommal, ezúttal is szívből gratulálunk Bruck Edith holokauszt túlélő honfitársunknak és kívánjuk, hogy még sokáig folytathassa írónői és közéleti tevékenységét minden nemzedék javára.
Források:
Revista Blam!: Il pane perduto di Edith Bruck: nella selva oscura del Novecento. Recensione
La Nazione: Il bis di Edith Bruck nel 92° Premio Rèpaci
La Stampa: Edith Bruck è la Testimone del Tempo del premio Acqui Storia 2021