Description
A Múlt és Jövő Kiadó által most megjelentetett "források": Ámos Imre – napló, versek, vázlatkönyvek, levelezőlapok még a hetvenes években, főként Anna Margit tulajdonából kerületek rögzítésre, ma már az anyag jó része azonosítatlan helyen van. Az 1944-ben elhurcolt, ismeretlen helyen elpusztult Ámos Imre sokrétű irodalmi – képzőművészeti munkásságának kutatása és publicitása azonban ezek nélkül a források nélkül feltárhatatlan. A most megjelent kötethez hasonlóan ilyen teljességgel még nem kerültek közönség elé Ámos Imre művészetének dokumentumai. Ámos Imre életműve, sorsa Radnótiénak ikerpárja. A könyv 1943-44-es rajzai, versei, levelei egyértelműen dokumentálják ezt a pályát. A holocaust; cezúra a történelemben. Auschwitz után nem lehet úgy élni, nem lehet úgy gondolkozni, mintha nem lett volna Auschwitz. A holocaustot nem lehet megfogalmazni, illetve csak egészen kivételes képességgel, megfesteni pedig egyáltalán nem lehet. Aki nem volt ott, annak számára felfoghatatlan, aki pedig túlélte az azért képtelen rá. Ámos ott volt és nem élte túl. Előtte rajzolta meg Auschwitzot. Utolsó éveiben a túlélés hite és a megsejtett pusztulás vállalása között vergődött, ezért próbált írásban, képben jeleket hagyni mindarról amit átélt, s amiről úgy vélte még meg kell élnie. Ámos Imre életútja nem volt különleges. A történelmi háttér töltötte meg életművét egyedi jelentéssel és formálta meg belőle a "jelet hagyót", a prófétát, s a halál tette hitelessé látomásait. A legendás rabbi falujában, Nagykállóban született 1906-ban, vallásos zsidó családban. Érettségi után rövid műszaki kitérővel a Képzőművészeti főiskolán Rudnay Gyula tanítványa lett. Szelíd, álmodozó fiú volt és ilyen volt gyöngyházas-pasztell színekből szőtt, megfoghatatlan vágyakkal teli festészete is. Tehetséges kortársaihoz hasonlóan kiállítások, díjak, biztató kritikák kísérték A harmincas évek második felétől, egzisztenciája, léte fenyegetettségének érzékelésében változott meg művészete. Ámosnál a kirekesztődés és a kiválasztódás szinte egyidejű. Amilyen fokozottan tapasztalja zsidóként, zsidó művészként a társadalmi diszkvalifikációt, úgy erősödik benne a dokumentálás, a napi történések feljegyzésének kényszere. 1935-től vezeti Naplóját, 1936-tól gyűjti verseit. Ez idő tájt születnek első, festményeivel azonos értékű nagyméretű tusrajzai is. Festményeinek alapötleteit őrző korai vázlatkönyvei a negyvenes évek munkaszolgálatai alatt drámai kordokumentummá váltak. Ámos zárkózott, befelé forduló ember volt. Korán elvesztett szülein, testvérén kívül csupán feleségéhez, Anna Margithoz fűzte igazán mély kapcsolat. Alakját, arcának szép vonásait számos rajz tükrözi, örökké egymásért aggódó szerelmüket Ámos versei, levelei irodalmi értékkel őrzik. Az 1940-től szaporodó munkaszolgálatok egyre szívták erejét, de leghosszabb és leggyötrelmesebb az 1942-43 – ban Oroszországban töltött téli időszaka volt. 1944 elején még megrajzolta János apokaliptikus jelenéseit, majd az utolsó pokolból jött "üzenetét", a Szolnoki Vázlatkönyv tintarajzait. Több próféciát már nem mondhatott, művészként többet nem tehetett. Fejet hajtva sorsa előtt beállt a végtelen sorba…
