Description
Megjelent Kertész Imre 80. születésnapjára. Amikor először, 1994-ben, felkértük Heller Ágnest, a világhírű filozófust, hogy írjon Kertész Imréről, az alig ismert magyar író A holocaust mint kultúra című esszéjéről a Múlt és Jövő folyóiratba, s ő ezt elvállalta — tréfásan úgy gondoltuk, ez a recepció fölér egy Nobel-díjjal. Bár más tréfák is így valósulnának meg. Ugyanis 2002 óta Heller Ágnes befogadó értékelésére és szeretetére nem alkalmazható ez az elérhetetlenséget kifejező metafora. Heller Ágnes is a holokauszt túlélője – egzisztenciális és szellemi értelemben egyaránt. Ő is ugyanannak a szociologikumnak a része: a magyar zsidó értelmiségé, akinek a holokauszt tapasztalatával kellett fölépítenie személyiségét, életművét, és megtalálnia a helyét a magyar kultúrában és azon keresztül a világ kultúrájában. Az ő életművét is e kérdés körüljárása határozta meg: hogyan történhetett meg mindez? Az ember, az európai kultúra fejlődése hogyan jutott el Auschwitzig? Mint több vallomásában is elmondta: ezért választotta a filozófiában az etika területét. S ezért lehetett oly készséges és termékeny partner Kertész Imre befogadásához, értékeléséhez, gondolatai és művészete továbbgondolásához. A kötet születésének az apropóját Kertész Imre legújabb, A végső kocsma című regényének a részlete adta, amit a Múlt és Jövő folyóiratának adott első közlésre. Heller Ágnes gyönyörű esszét fűzött ehhez a részlethez — amelyben a 80 éves Kertész Imre örök témájáról, a halálról értekezik, s végre megírni kívánja, amin 1948-ban oly sokat gondolkodott: a bibliai Lót, az igaz ember, s talán az első entellektüel figuráját. Heller Ágnesnek (aki szintén ebben az évben ünnepelte a 80. születésnapját) ezzel a közös korra és problémákra reagáló esszéjével lett teljes mindaz, amit az íróról két évtized alatt elmondott. A kötetben a holokausztról mint kultúráról együtt gondolkodó fejezet mellett helyet kap a Sorstalanságról szóló nagy esztétikai és filozófiai (etikai) elemzés. A K. dossziéról, Kertész Imre önéletrajzi fikciójáról" írott esszé pedig Kertész Imre életét foglalja össze a holokauszt-trauma fényében – fölsorolva és elemezve azokat a lehetséges magatartásokat
