Description
Ebbe a kötetbe öt többé-kevésbé egymásba kapcsolódó tanulmányt gyűjtöttem össze. Közös bennük, hogy mindegyikben azt vizsgálom: mik az esélyei a jognak a múlt feldolgozásában, mit tehet a jog azért, hogy a bűnbeesett nemzet szembenézzen a történtekkel és megtisztuljon. A német Vergangenheitsbewältigung mérföldkövének tekintett frankfurti Auschwitz-per véget vetett a hallgatásnak, és épeszű ember többé nem tagadhatta le a koncentrációs táborok létét. Ám a per azt is bizonyította, hogy a jog képes néhány extrém, az elmebaj határát súroló gonosztevő kiválasztásával és megbélyegzésével felmentést adni a gyilkosok segédeinek és a népirtáshoz készségesen asszisztáló „társutasoknak.” Frankfurtban azokat állították bíróság elé, akik az „Endlösung” tervét bevégezték, akik a védtelen zsidókat a gázkamrákba tuszkolták, akik agyonlőtték és akik halálos injekcióval pusztították el őket. Azok, akik a magyarországi zsidóság kiirtásában vettek részt, akik a „holokauszt utáni holokausztot” előkészítették, nálunk a népbíróságok előtt feleltek. Milyen volt valójában a magyarországi számonkérés? Erről is írok Veszprémy László Bernát „Gyilkos irodák” címmel megjelent könyve kapcsán. Divatos ugyanis napjainkban a népbírósági pereket, így utólag, a mai nemzetközi mércéket rájuk vetítve, megbélyegezni. Elfeledve létrejöttük és működésük körülményeit és figyelmen kívül hagyva, hogy másutt miképp folyt a háborús bűnösök elszámoltatása.
A népbíróságok nálunk és másutt is az új hatalom- alkotta törvények, azaz nemzeti jogok alapján ítélkeztek a háború alatt elkövetett bűntettek felett. A magyarországi perekkel párhuzamosan Nürnbergben a német háborús bűnösöket vonta felelősségre a győztesek katonai törvényszéke. Itt fektették le a nemzetközi büntetőjog alaptételeit és ezeket fejlesztették tovább a „történelmi pereket” tárgyaló nemzeti és nemzetközi bíróságok. Hogy mára meddig jutottunk el, és hogy miképp feszegetik a „köznapi” kriminalitásra szabott büntetőjog kereteit a hatalom által elrendelt vagy ösztönzött bűntettek- nos ezekre a kérdésekre kerestem a választ a „Mérlegen a felfoghatatlan” című írásomban. És ha a valódi tettesek megbüntetésére szegényes a büntetőjog eszköztára, úgy ez még inkább igaz az áldozat-tettesek felelősségre vonására. A kollaborációval vádolt zsidó tisztségviselők perei egyértelműen igazolták, hogy kudarcot vall a büntetőjog, amikor a „szürke övezetben” történtekre saját normatív rendjét vetíti rá, amely világosan elválasztja a jót a gonosztól.
Bárd Károly
