Description
Jakov Katz történelemtudós, a Jeruzsálemi Héber Egyetem volt rektora, számtalan egyetem, köztük a Harvard vendégtanára, a szociológiai megalapozottságú modern zsidó történetírás atyja, Martin Buber, Gershom Scholem barátja és nemzedéktársa. A Veszprém megyei Magyargencsen született. Iskoláit Pápán kezdte, s több magyar vallásos főiskolát látogatott, míg vándorútja Frankfurt városába nem vezetett. Itt az ortodox jesivák világából kilépve az akkor virágzó Frankfurti Iskola hatása alá került – egy másik magyar: Mannheim Károly révén. 1934-ben védte meg doktori disszertációját a Frankfurti Egyetemen, egy nappal azelőtt, hogy egy zsidó ezt többet nem tehette meg a nácivá váló Németországban. Palesztinába vándorolva azokhoz – köztük annyi magyarhoz – csatlakozott, akik még az állami lét előtt alapozták meg az izraeli tudományos életet. Műveit németül, angolul és héberül írta. Csak az utóbbi tíz évben fordult ismét a magyar történelem felé. A "Végzetes szakadás" a magyar emancipáció és asszimiláció problémáit vizsgálja a XVIII. század végétől, de fő hangsúlyaiban a XIX. század derekától. Erről a kérdéskomplexumról sokan írtak ugyan, de soha nem született munka az ortodoxiáról, illetve arról a sorsdöntő mozzanatról, amikor az egységes hagyományú zsidóságról leszakadt a reform- vagy neológ zsidóság – s így kialakult a neológ-ortodox különbözőség. A korszakról, a kérdéskörről azért nem született eddig modern feldolgozás, mert a forrásokat héberül vagy jiddisül írták. A kontextusokba beleszületve és a modern tudományos igényeket elsajátító kutatóként Jakov Katz volt az utolsó, aki – két világ határán élve – erre képes volt. élete kilencvenedik évében kezdett munkába, s mindannyiunk szerencséjére megírta a magyar és zsidó történelem egyaránt hiányzó láncszemét. A világon is egyedülálló jelenséget hitelesen, a modern tudomány eszközeivel járta körül, amelynek meghatározó befolyása lett a magyar zsidóság jellegére, társadalmi beágyazottságára, tragikus történelmére.
