Sorry, this entry is only available in Magyar.

A Tóra, amely évről évre, s azon belül is hétről hétre fejezetéről fejezetére olvasmányunk, nem egy több ezer éves elbeszélés, valamint nemcsak az elbeszélés korának életviszonyai szülte szabályok gyűjteménye, hanem a mi mindennapi életünk útmutatója is egyben. Ez az örök aktualitás emeli az olvasmányt örökérvényűvé, s ezért tudjuk a szerzőjében – ha különböző áttételeken keresztül is – magát az Örökkévalót. (Aki az öt könyvnek főszereplője is.)
Ha ebben a szellemben forgatjuk a Tórát, akkor megajándékoz a tudással és képességgel, amely átsegítette a Sinai pusztában bolygó, Egyiptomból kiszökött „migránsokat” néhány ezer éven keresztül egészen addig, míg mi magunkká lettünk. Hiszen a könyvek olvasatához szorosan hozzátartozik, hogy ki olvassa azokat, és mikor? Azaz: milyen korszakban jutnak el hozzánk az igék, s ez már meg is határozza, hogy az éppen akkor releváns asszociációs mezőben mit váltanak ki belőlünk? S ebben a kvadrofon hatásban teljesedik ki – s ezzel folytatódik a végtelenségig (azaz a Messiás eljöveteléig) – a tanítás, ami e könyvek köré kikristályosítva fent tartott bennünket, s mibennünk és általunk (is) magát a zsidó népet. E lehet, kissé patetikus expozíciót húzza alá mégis – a szuper aktualitást – heti szidránk első mondata: „Ne terjessz hamis hírt.”
Nem vág mellbe a fejezet nyitása (XXIII.) koronavírus idején?
Amelyet – a járványt hatványozva – a fake news korának is lehet joggal nevezni. Bizonyára más időkben keresztül/átlapozunk a nyilvánvaló szentencián. (Mint például közvetlenül a Covid fenyegetettség előtt ez az erkölcsi és génjeinkben megtapasztalt igazság zengene fel a mai kocsma zaja fölé tisztán: „És idegent ne sanyargass, hiszen ti ismeritek az idegenek lelkületét, mert ti is idegenek voltatok Egyiptom országában.”) Vagy más igazság-fölszólítás ragadna magával ebből a kivételesen gazdag heti szakaszból –, azonban a mai bizonytalanságunkat ez a hamis hírrel szembeni föllépés teljesíti be a legérzékletesebben.
Nem kell egyetlen olvasónak sem – és sajna nem a lágymányosi zsinagóga alagsorában a közösségben elköltött vacsora, vagy ebéd után a Tóra szellemére is éhes közösségnek – ragozni, hogy ha ezt a kötelességet mindenki magára vette volna, akkor a denevérek (már vuhani, sőt kínai eredetüket is kétségbe vonják) sárkány-leheletéből belobbant pusztulást könnyebben lehetett volna elszenvedni és leküzdeni. Azonban azzal szembesülünk, hogy a koronavírus gyilkos öleléséből most már egy kerek éve nem tudunk kibontakozni, mert ez a vészhelyzet sem elég, hogy az emberiség irányítói felülkerekedjenek üzleti, politikai és hegemónia-mohó érdekeiken. Amelyek arra az alkalomra igyekeznek megragadni a „helyzetbe hozó” pozíciókat, ha majd vége lesz a koronavírus nyomorúságának – miközben ez a helyezkedés éppen ezt a célt lehetetleníti el.
E milliárd karú polip káosz-csapda alapja a „hamis hír”, amelynek „terjesztésére” a vírus mozgáskészségét elsajátító digitális tér kínálkozik, mint egyfajta szuper-„smart” természeti közeg. Ez az oka annak, hogy a koronavírus korszaka alapvetően különbözik az emberiség története nagy járványaitól. Soha nem nehezebb a kapcsolat teremtés megtagadása a Gonosszal. „Ne kapcsold össze a kezed a Gonosszal, hogy hamis tanúként lépj fel.” De hát hol van a tudás, ami a Gonoszt világosan körülhatárolt karanténba zárhatná előttünk?
S mintha az Örökkévaló – vagy a legalább háromezer éve az ő sugallatait a héber nyelvre lejegyzők – a mai helyzetre utaltak volna: a tömegtársadalmak idejére, amikor figyelmeztetnek a fake news kapcsolatára a „sokaság”-médiumokkal szemben. „Rossz irányba ne kövesd a sokaságot és pörben ne tégy részlehajló tanúságot a sokaságot követve a jogferdítésre.” Bizony nehéz a „sokaságtól” elkülönülve az igazságot (a Gonosz ellentétét, mert az nem csak a Jó, de az Igaz is) megtalálni, amikor mi vagyunk a karanténban, s nem a Gonosz, amely akadálytalanul terjed-befolyásol és borít be a maga fake news felhőivel. A közvetlen érintkezés, a szembenézés híján végzetesen ki vagyunk szolgáltatva a „hamis híreknek” és a hírek terjesztői monopóliumainak.
Miért, honnan terjedt a járvány? Melyik stratégia a megfelelő védekezés ellene? (a svéd modell? az izraeli?) Melyik vakcina okoz kevesebb mellékhatást? Melyik nagy birodalomé? Miért ezt és miért nem azt rendelték, gyártják kellő mennyiségben, vásárolják, osztják el? S miért tagadják, bírálják az egyiket az egyik oldalról, s miért érvelnek mellette és támogatják a másikról?
Ki tehet itt rendet? S közben érezzük – hiszen ismerjük az Örökkévaló természetét (a Mispatim haftarájában konkrét történelmi példán is) –, hogy ami velünk, a világgal történik, az itt és most megérdemelt.

De hát miért kell globális vagy csak országos terepen panaszolni a viszonyainkat? Amikor itt van a szűkebb közösségünk – ahol ezt a parasat savua-t sem mondhatjuk el a maga természetes közegében, hanem csak feltesszük a monoton, csütörtök esténként menetrendszerűen az e-mail címünkre érkező linkgyűjteményre. Vajon a „hamis hír” ugyanazt a romboló hatást fejtené ki a köreinkben, ha nem virtuálisan terjedne, hanem szemtől szemben meg lehetne beszélni? (Más kérdés, de idetartozik: mi a gyilkosabb? A közösség huzamos távollétre kényszerítettsége folytán történő szétesése? Avagy az egymásra vigyázó mégis-együttlét rizikója? Nem mintha – és ez leleplező – hatalmas ellenállás fejtődne ki az ellen, hogy nem lehet zsinagógába járni – Izraelt ezek a rendelkezések megosztották, s sokan húznak magukra pulóvert, vagy kabátot, hogy minjanban imádkozhassanak, s még az 500 vagy 5000 sékeles büntetést kockáztatják érte.)
Az egy éve gyakorlatilag online térre szorult magyar zsidó élet (más egyházak megtartják a templomaikban az ünnepeiket, közös imádkozásaikat) olyan bomlás-bűzt áraszt, amilyet viharos-vitatkozó történelme során soha. (A magyar zsidóság különlegessége nem a neológia kifejlesztése révén példanélküli, hanem abban, hogy törvényileg is bejegyezve, irányzatai külön ágakra-egyházakra szakadtak 1868/69-ben – a világon oly egyedülálló önsorsrontó módon.)
Valamelyik newsnak fake-nek kell lennie, már csak a józan paraszti ész okán is. Hogy melyik az, honnan is lenne jogom vagy tudásom megítélni? Csak annak az érzékelésére van illetőségem, hogy ez keringő-romboló fake news áradat a koronavírus idején, az amúgy is végzetesen elvékonyodott kohéziót összeroppantani látszik. (Ez a riadt, szégyenkező észlelet azokban is felcsapott, akik nem zsinagógajárók, de magukat zsidónak tartják.)
„Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg” alapon minderre nem legyinthetek, legyinthetünk. Ennél már a humor is életrevalóbb.
Szerencsére az izraeli Arutz 12 elszánt nézőjeként – hála az internetnek, ami azért sok pozitív lehetőséget is nyújt – és e csatornán futó Erec Nehderet még elszántabb híveként majd minden szerdán – egy műsort sem hagynék ki – ezeken a keserveken röhöghettem trauma-oldó hatással. A műsort azért is imádom, mert ismerem a gyökereit: mégpedig a magyar(-zsidó) gyökereit – Ágai Adolf, Nagy Endre és Karinthy Frigyes találmányát és szellemét Avigdor Hameiri és Efraim Kishon plántálta át a pálmafás vidékre. Azon a szerda estén, amikor e sorokat írom, a fake news-nak szentelték a műsor témáját. Ugyanattól az egészséges szellemtől áthatva, ugyanabban a sivatagi környezetben, amely a Mispatim törvényeit is kiizzadta-fényesítette magából. Ezért az önveséző-gyógyító humorért érdemes volt megtenni a kétezer éves Diaszpóra kitérőt, s benne a 100-150 éves magyar kanyart. Mert ez a humor – akár a Tóra – segít a túlélésben. (Nem kevésbé, mint a Scud rakéták.) Legalább lesz valahol túlélni …

Nagybörzsöny, 2021. február 10-11.

* A heti szidrát a lágymányosi (Új Buda-i) Bét Sálom zsinagóga „megrendelésére“ írtam. (Már csütörtök este „megjelent“ a zsinagóga heti rendszerességű blogjában.) Ebben a közösségben tradíció, hogy a rabbi (Radnóti Zoltán) homíliáját a közösségből is továbbárnyalják heti szakasz magyarázatokkal. Mégpedig az istentiszteletet követő közös étkezések után a zsinagóga alagsorában, meleg, családias légkörben. (De hiányoznak!) Itt ha sorra kerülök – a Scheiber Sándor-i hagyományokat követve – egy-egy magyar zsidó költő versét szoktam összepasszítani a Tóra arra a hétre eső porciójával. (A “Két évszázad magyar-zsidó költészete” könyvünket is reklámozandó.)  Megvilágítóan jellemző, hogy a mostani heti szakasz oly gazdag asszociációs tartamából az e héten sorra kerülő párom is ugyan ezt a mondatot választotta ki, mai kételyeire válaszul. Érdemes is idemásolni.

A kiemelt kép ihlette ezt a két youtube idézetet. Ahol az eredeti és a másolat között hál“istennek a news nem fake, hanem megható. Ahogy a sabathoz illik.