Sorry, this entry is only available in Magyar.

Vigyázó szemünket – a legutóbbi három évtizedben – Párizs helyett a Szentföldre vetjük. Most is, egyre nagyobb aggodalommal tesszük ezt az izraeli igazságügyi reform törekvésekkel kapcsolatban. Amely teljesen ketté szakította a fiatal – épp csak 75 évét betöltött, tehát velünk egyívású, izraeli társadalmat.

A hajszálgyökérzetig lehatoló széttartó romlást tökéletesen megérzékíti a tény is, hogy a válság és megosztottság elérte a Cává-t, az izraeli hadsereget is.

Ha valami, ez a tény figyelmeztető, hogy a testvér- még nem háború, de megosztottság sokkal többe kerülhet, mint a sékel leértékelődése, a banki kamatok, jelzálogkölcsönök emelkedése – azaz az élet tovább drágulása Izraelben.

„A harc csak most kezdődik” – reagált a sokat vitatott törvény Kneszetben történt mai megszavazására Jáir Lapid az ellenzék egyik vezetője.

S valóban: az eddigi hónapokhoz képest is elkeseredettebb – és erőszakosabb – tüntetés sorozat indult be már a döntés estéjén. (Miközben e sorokat írom, fél szemmel az erőszak, az elégedetlenség kiélésének kibékíthetetlen folyamatát követem, amely előrevetíti a végzettel terhes jövőt.)

Mit érzékelhetünk ma, de egész éve? Azt a gyilkos hasadást, ami olyannyira szétválasztja a népet, hogy elhomályosul a szeme előtt, hol él és milyen korban? Milliárdos muzulmán tömegek, és hatalmak szomszédságában, amely el akarja pusztítani. S olyan nemzetközi közegben – a világ hatalmi átrendeződése felgyorsuló mozzanataiban – amelyhez léte (akár minapi születése) annyira kötődik.

S ebben a közegben fontosabbnak tűnik – mind a politikai vezetőknek, s mind az őket megválasztó népnek: szinte fele-fele alapon – az egyik fél (oldal) akaratának (világ)nézetének a másikra erőltetése. (Mindkét fél a demokráciára hivatkozva – nehezen lefordítható leplébe burkolózva.)

A közelgő Tisa Be’Av, e tragikus évforduló „véletlen” (semmi nincs véletlen) közelsége sem ébreszt fel. Az emlékezés örök aktualitása – hogy minek -is – volt köszönhető annak az Izraelnek az elpusztítása, amelynek a helyébe állt a mai Izrael 75 éve.