Néhány hete, pár hetes késéssel köszöntöttem blogomban a 75. évét betöltő, magán-, és beat(korszak) hősömet: Török Ádámot. Ezúttal nem lustaságomnak volt köszönhető a hátráltatott megjelenés, hanem annak, hogy az év elején annyi közismert nemzedéktárs-szellemi ember ment el, hogy úgy éreztem – még, ha csak néhány tucatnyi követőm előtt is – gyászbontó lenne éppen a halál ellentétét: az alkotó túlélést ünnepelni. Majd a török földrengés megrázó képei, s a minden órában megsokszorozódott áldozatok sokkoló számai tették lehetetlenné, hogy megpendítsem az üdvözlés húrjait. Az ukrajnai háború – egymással folyamatos ellentmondásokban feleselő – hírei (ez a tény önmagában is lesújtó) már rutinná váltak, ezért az első adandó alkalommal, amikor a „mindennapi élet” szeizmográfja már mérsékelt borzalomhullámzást jelzett, igyekeztem kihasználni a kis szünetet, hogy közzé tegyem emlékező jókívánságaimat. Ahogy akkor (március 17-én) érzékeltem-magyaráztam: „Most gyorsan sietek Török Ádámot köszönteni, ki tudja, holnap milyen gyászos esemény forrasztja be a szánkat.”

És most … épp egy hónapra rá …

Az (újság)író, ha hiteles: nemzedéke és közönsége speciális membránja is, ezért hosszas töprengés után, mégiscsak leírtam – szabad-e, megengedhetem-e magamnak? a halálhírek szélcsendjében – ugyanebben a túlélésünnep beharangozóban: „Török Ádám egy ilyen nagy összegzésre, felmutatásra készül (próbál) még harcra-fellépésre fogható egykori bandmate-jeivel. Minek hazudnánk könnyelműen: ez a (beat)ünnep ritka, s minden bizonnyal egyedi búcsú alkalma lesz. Ama „nagy generációé”, amely megkezdett egy másfajta létformát: az emlékekbe, a kultúrába történő beleszövődést – a live performance-t a fiatalabbakra bízva.”

Ugyanis a május 5-i Erkel Színház-i koncertet – is – propagáltam, a plakátjával együtt – amin az én egyik Tabáni koncertjén készült, a Beatünnep után (1986) című könyvemben is szereplő – képe hirdette az ifjúság diadalmas himnuszát.

Egykori – szintén ki- vagy megöregedett – rockzene kritikusként nem kedvelem, ha az öreg sztárok, egykori nagy bálványok föllépnek. Nem is halhat meg mindenki abban az életkorban, mint Petőfi vagy Jim Morrison, de az ifjúsági zenét szinte ellenreklám ráncosan, pocakosan, elnyűtten művelni. Ezt a meggyőződésemet változtatta meg Ádám, hogy ez az igazság bizonyos esetekben, bizonyos hősök esetében, all after all felülírandó. Már tizenkét éve is, amikor összeállt az ős-Mini, nagy meglepetésben volt részem. Ugyanis ez a találkozás nem a nosztalgia-rókabőr kiárusításában merült ki, mint a hasonló so called, „come back” turnék zöme, hanem a régi emberek a régi dalokba beleszervítették az azóta eltelt 40 év tudását, tapasztalatát, s megfürdették azt az egykori és az aktuális jelen korszakok delejében. Igen keveseknek – pl. a Rolling Stones-nak sem – sikerül az ifjúság humuszának folyamatos frissen tartása, abból új, és még újabb színek-ízek kinyerése és felszínre hozása. Mint például Peter Gabrielnek, Eric Claptonnak, vagy az éppen Ádámékkal Budapesten fellépő Colosseumnak.
„Lehet, utoljára látom – a színpadon fog meghalni, ha így folytatja. Hiszen Ádám átesett egy stroke-on, s aztán – pedig, hogy vigyázott rá a felesége, az üres Műcsarnokba sem engedte el a Beatünnep című kiállításomra, a tárlatra, amelynek ő az egyik (tabáni) főszereplője – mostanában egy COVID fertőzésen is. Nem a zenére voltam kíváncsi, hanem egy barátom és hősöm küzdelmére – mindazzal, amit életében létrehozott. Az örökségével, amit készül lezárni-átadni.” – írtam akkor, most látom, hogy már akkor is a halált vizionálva – „mert ami volt, annak más távlatot ad a halál már” – e koncertről szóló beszámolómban. S a halál fény(élet)törésében újraolvasva akkori megérzésem: már a közelgő elmúlásról írtam, még az életet ünnepelve:

„S most is valami új élménnyel, tudással lettem gazdagabb. Ahogy belépett Ádám a színpadra: megijedtem. A beesett arctól, a fogaitól, s hogy még a fuvoláját is alig bírta – nehezen hajolt le az odakészített vízért. Ahogy bebotorkált, félni kellett, hogy elesik. Úgy intett a közönség – na, mi sem éppen tűzről pattant fiatalok – üdvözlésére, ahogy a kórházi beteg a régen várt, kedves látogatónak. Azonban, ahogy felhangzottak a régi nóták dallamai, ráült-támaszkodott a hullámaira, s innen minden könnyű lett. Szállt, szárnyalt ismét. Ez az elmúlt két éve kataklizmájával megterhelt öregség is tudott új hangzást, soha nem hallott árnyalatot létrehozni.
Megváltoztattam a véleményemet – igenis, a tisztes halál az, ami a színpadon, a munkálkodás közben ér, ama lezárhatatlan lezárás, elrendezés, búcsú közben –, ahogy átadjuk az örökséget. Lehet, csak ez a tisztes halál. S – ha ezt valaki rendezi, joggal kiáltanánk giccset – ahogy mellette a dallamot egy szintén Ádám (Fehér) nevű, 13 éves fiúcska viszi tovább, vagy felesel rá gitáron.”

Igen, akkor láttam utoljára élőben. (Szerintem a youtube felvételem alá jegyzett blogszöveg – ezt ma kegyetlenül aláírta a valóság – pontos, őt egy dráma közepébe állító, tehát igenis fölemelő volt. Mi mást tehettem krónikási szerepben, de neki – ezt is megértem – nem tetszett. Ahogy ezt emailjében jelezte.

Jaj, kivel levelezek, vagy, univerzálisabban: ki levelez az adamt1@t-online.hu címre, címmel? Most már nyilvánossá tehetem. Akár utolsó levélváltásunkat-„projectünket”. De jó, hogy elolvashatta:

Kedves Ádi,
Köszi.
Nem tudom, sikerült -e végig olvasni a könyvet?
Én komolyan gondolom a megjelentetését az Erkel koncertre. 
Sajna nem találtam – egyelőre – egy menedzsert a könyvre, mert ez azért nagyobb falat, mint a Múlt és Jövő könyvek.
Kérdés: kinél kell elintézni, hogy a könyvet ott árulhassuk? (Látom a reklámokon, hogy valami könyvvel is össze van kötve a buli.)
És: te hajlandó vagy különböző alkalmakon dedikálni? Könyvhét- és fesztivál. S esetleg egy Írók boltja bemutató.
Barátsággal, János</em
 
P.S. Neked van honlapod? ott is érdemes megosztani a MésJ posztot. (Gondolom ezt a feleséged intézi – össze is köthetnél vele.)

szia
én nem használok honlapot sajna már honleányt sem……
nagy facebookos vagyok 3 nagy faszbuk site–om is van én gondozom…
elintézem neked a könyv árusítást, de külön nem tudom promozni, mert 2 könyv is megjelenik erre a bulira természetesen segítek más rendezvényeken a promozni a könyvet valamit a facebook site-jaimon is reklámozom majd 25 ezer állandó rajongóm van……..
üdv
ádám

Nagyszerű,
Ha már lesz végleges címlap, üljünk le egy kávéra átbeszélni a dolgokat.
Barátsággal, János

ok
megvagy hívva egy kajára a Pata Negrába

Jövök …