Ukrajna gazdag zsidó történelemnek ad otthont. Otthont a halálnak, a pogromoknak, az üldöztetésnek.
Tudom, hogy ez istenkáromlás, de keserűség tölt el, ha Ukrajnáról van szó.
Ugyanis valahányszor kettős érzés kerít hatalmába. Persze nem a Putyin által elkövetett atrocitásokkal kapcsolatban, hiszen minden ember csak arra a következtetésre juthat, hogy Ukrajna megszállásával Oroszország egyaránt sértette meg az emberi és a nemzetközi jogot. Oroszország halálos tévedésben van Ukrajnával szemben.
A bennem élő történészben támadnak fel az ellentmondások. Hiszen Ukrajna az elmúlt 1000 évben zsidó történelmet is magáénak mondhat.
Hiszen zsidók éltek ott már azelőtt is, hogy a területet Ukrajnának nevezték volna. 1939-ben Ukrajna több mint 1,5 millió zsidó lelket számlált. Az Európai Zsidó Kongresszus a Szovjetúnió felbomlása előtt a zsidó lakosságot 400 000 főre becsülte.
Valaha az ukrajnai zsidóság olyan számottevő volt – létszámban és a társadalomban betöltött súlyában – hogy az „Ukrán Népköztársaság” nevű, alig megszületett és már kudarcba is fulladt független állam idején (amely csak 1917-től, közvetlenül az első világháború utántól, 1920-ig tartott) a jiddis a három hivatalos nyelv egyike volt az ukrán és orosz mellett. A jiddis felírások még egyes fizetőeszközökön is szerepeltek.
Ukrajna volt az a hely, ahol a Ba’al Sém Tov forradalmasította a judaizmust, a haszid mozgalom elindításával. Ukrajna volt az a hely, ahol a nagy héber írók folyóiratokat és újságokat, színdarabokat és könyveket írtak, olyan műveket, amelyek átalakították a zsidó életet és beoltották a cionizmust a tömegekbe. Kievben született Golda Meir, Zsabotinszkij pedig Odesszában. A hírességek listája oldalakon keresztül folytatható.
Miért küzd bennem ez a kettősség? Mert Ukrajna volt az, ahol Bohdan Hmelnyickij – a 17. századi kozák lázadás vezetője, aki a lengyelek ellen harcolt az az önálló kozák államiság megteremtéséért – zsidók tömegeit gyilkolta le, és zsidó közösségeket perzselt fel.
Az ő nevéhez fűződnek a nagy pogromok az újkor hajnalán. Adolf Hitler felemelkedéséig Hmelnyickij volt a zsidó történelem legnagyobb zsidógyilkosa. Ez nem kis teljesítmény.
A letelepedési zónának nevezett régió nagyobb volt, mint a mai Ukrajna. Az orosz cárok alapították. 1791 és 1917 között változatos formákban és különböző megszorításokkal szinte minden zsidónak itt kellett élnie.
Ezen a roppant kiterjedésű földön 1885-ben volt a legnépesebb a zsidó lakosság, négymillió zsidó élt itt. Ide tartozott a mai Fehéroroszország, Moldova, Litvánia és természetesen Ukrajna.
Ukrajna volt az a hely, ahol 1941-ben, szeptember 29-én és szeptember 30-án közel 34 000 zsidót gyilkoltak meg Babij Jarban. A náci géppuskatűz kaszálta le őket egy árokban, Kijev külvárosában. Közvetlenül a Babj Jar -i mészárlás után a délnyugati kikötővárosban, Odesszában, 1941. október 22. és 24. között 50 000 zsidót gyilkoltak meg.
Tudom, hogy a mai ukránoknak semmi közük ezekhez a mészárlásokhoz. A náci pusztításokhoz sem volt közük, Odesszában például a nácikat román erők segítették.
Sokszor jártam Ukrajnában. Minden alkalommal, amikor a fővárosba, Kijevbe látogatok, elzarándokolok a város legnagyobb terére. Közepén egy impozáns szobor áll. A ló a hátsó lábain ágaskodik. A paripán Bohdan Hmelnyickij ül. A szobron ez a felirat áll: „Bohdan Hmelnyickij, az ukrán nép hőse”.
Nagy kockázattal jár megközelíteni ezt a szobrot. Veszélyes átkelni az úttesten, hogy a szobor közelébe kerüljön az ember. És amit tenni készülök, szintén veszélyes és törvényellenes. Köpök. Leköpöm Hmelnyickijt. Köpök az emlékére.

A zsidóknak nagy múltjuk volt Ukrajnában; ahol nagy üldöztetéseket is elszenvedtek. A mai Ukrajna nem a múlt Ukrajnája, de emlékeznünk kell a jóra és a rosszra egyaránt. És a végén tudnunk kell, és a világgal is tudatnunk kell, hogy Hmelnyickij kudarcot vallott.

Az eredeti cikk itt olvasható