Majdnem egy éve őrzött élményként, témaként, egészen véletlenül, nem „programversként”.
Oltás, 2021
A bal karomra
sötétkék tintával
jókora és szükségtelen
foltot firkált egy ifjú orvos,
s nem értette, nem fogta fel,
miért telik meg könnyel
mindkét szemem.
Aligha volt gonosz,
legfeljebb nemtörődöm,
s végképp nem Mengele-fióka,
mindössze elmerülve
fülig a közönyben.
Arcán értetlen döbbenet:
„Ilyen gyáva, egyetlen ,
apró szúrástól reszkető
vénasszony valaki
ugyan hogy lehet?”
Bennem pedig eközben
némán, s tetovált
karral vonult sok
öreg és kisgyerek.