Sorry, this entry is only available in Magyar.

Nagyon megrendített Kántor Péter váratlan és korai halála, mert öt éven át évfolyamtársak voltunk az ELTE angol szakján és barátságunk hosszú évtizedekig tartott.
Előfordult, hogy együtt tanultunk egy-egy vizsgára, náluk, vagy nálunk, így született meg „A Cirkusz” c. verse, amit a Nagymamámról írt, akinek nagyra értékelte finom, frissen sült pogácsáit.

Az utolsó levélváltásunkkor, 2017. július 10-én ő emlékeztetett erre a versére:

Kedves Márta,
kértek tőlem a literára verset, és írtam a cirkuszról, és megírtam benne a nagymamádat. Most fönt van a literán, a facebookon, mit tudom én, hol.
Gondoltam, elküldöm: legyen meg neked is.
Valaki, aki olvasta a verset, írt, hogy ő sajnos soha nem ült az első sorban. Naná, mert nem őt vitted el.
Ja, és megjelent egy új könyvem is, Valahol itt címmel. Az még a könyvhéten. De te nem jelentél meg, se akkor, se azóta. Majd egyszer, ugye?
Szia,
Péter

Kedves Péter!
Nagyon szépen köszönöm. Felidézted bennem azt a cirkuszi estét, a kedves orosz zsonglőrt, aki a “bábuskához” fordult. Így lett a nagymamám egy percre főszereplő. Most a versed révén sokakhoz eljut a történet.
Még arra is emlékszem, hogy amikor egyszer nálunk voltál, és éppen pogácsát sütött és behozta nekünk, akkor azt mondtad, hogy a pogácsák hasonlítanak rá, vagyis benne van az egyénisége.
Megnéztem a Literán is, terjesztem baráti körben. Legalább a képen látlak, csak a hajad lett kissé deres.
Az új könyvedet is megkerestem a neten, majd tanulmányozom a borítót, hogy mit olvasok ki a jelképekből.
Én sajnos nem jelentem meg már két éve otthon, remélem idén sor kerül rá, akkor megisszuk a már betervezett kávét, bort, vagy amire éppen kedvünk lesz.
Addig is minden jót, és köszi még egyszer,
Márta

Előzőleg 2016 karácsonya előtt néhány nappal írt, felidézve az egyetemi éveket:
2016. december 22.

Szia Márta!
Ebben az évben többször gondoltam rád; a levél-váltásainkra, aztán arra is, hogy milyen lehet annyi év
után nem bejárnod a rádióba rendszeresen, hogy mit csinálsz (mert valamit biztos csinálsz), hogy valószínűleg továbbra is be-bedolgozol a rádiónak, hogy mi azóta se jártunk Rómában, de te talán voltál a nyáron Pesten, aztán eszembe jutott, amikor réges-régen együtt hallgattunk L. Cohen-lemezeket; Like a bird on the wire…
és most karácsony előtt gondoltam, írok neked,
jó ünnepeket kívánok, és minden lehetséges jókat az új évre!
És ha legközelebb Pesten jársz és van időd és kedved, igyunk meg egy kávét!
Péter

2016. december 25.

Kedves Péter!
I stepped into an avalanche, it covered up my soul…
Sajnálom, hogy elment L.Cohen, igaz embernek tűnt és a hangja utánozhatatlan volt, ma is szívesen hallgatom.
Köszi, hogy írtál, igen, továbbra is bedolgozom, heti szinten, meg fordítgatok egyéb szövegeket is, ha szükség van rá.
Sajnos nem jártam Pesten a nyáron, lehet, hogy ti előbb jöttök Rómába. A helytől függetlenül jó ötlet a kávézás és a világ menetének megbeszélése – “köztünk maradjon” – én még egy pohár Chiantit sem vetnék meg.
Én is kellemes ünnepeket kívánok, sőt az ünnepek elmúlta utánra is a legjobbakat kívánom,
szeretettel,
Márta

Mint a Vatikáni Rádió magyar műsorának akkori felelős szerkesztője, 2014-ben az Olaszországban január 17-én esedékes zsidó-keresztény párbeszéd napja alkalmából Pétert kértem meg, hogy emlékezzen meg Radnóti Miklósról, születésének hetvenedik évében.
Radnóti Miklós emlékezete – Kántor Péter költő mondja el gondolatait
Szerencsére még megtalálható az interneten a VR archívumában a felvétel Péter hangjával. A megemlékezés végére – Péter beleegyezésével – felkerült a témához kapcsolódó verse:

FEKETE GYÖNGY
R. M. bori notesza, 1944

Nagy volt Hádés, s Kerberos dolga sok:
jöttek, jöttek a jövevények egyre.
S elfáradt már, foga se csattogott,
az újakat egykedvűen terelte.

Ekkor történt, hogy R. M. elesett,
és elásták a verseket a földbe.
A föld sebe vérzett egy keveset,
aztán beforrt a seb, rög tapadt rögre.

Szótlan, fekete gyöngy a mély ölén,
még rád találnak egyszer, s visszatérsz te.
Lehullik rólad az agyag-kötény.
Eurydiké. Orpheus szeme fénye.

Szerettem volna, ha minél több emberhez eljut Péter hangja, a megemlékezés üzenete, így átküldtem az adás linkjét Frank Vajda Ausztráliában élő professzornak, aki így válaszolt:

2014. febr. 2
Kedves Marta,
Ragyogo es nagyon meghato. Koszonom.
Tovabbkuldtem sok baratomnak.
Szeretettel udvozlom
Frank Vajda

Ezekkel a személyes emlékekkel búcsúzom Pétertől, talán lehet egy újabb mozaikdarab azoknak, akik ismerték és szerették őt.
Felejthetetlen többek között a Levél Anyámnak című verse is, amely a „Köztünk maradjon” kötetében jelent meg. „Drága anyámnak” címzett hosszú monológja, egyfajta történelmi tudatfolyam, különösen megható szavakkal végződik: „amíg…a szél le nem törli arcomról az árvák könnyét”.
Kedves Péter, én is könnyekkel búcsúzom tőled, de megőrzöm azt a „sok-sok-sok” szeretetet, amellyel a „Kavics” c. első könyvedet dedikáltad nekem 2014-ben, 38 évvel azután, hogy megajándékoztál az első, 1976-os kiadással.