Ahogy korábban ígértük, a könyvheti találkozóinkra visszatérünk, hiszen azért rögzítettük az eseményeket, hogy azok is megnézzék, akik nem lehettek jelen. (Azzal az alig titkolt szándékkal, hogy kiadványainkat minél szélesebb körben terjeszthessük.)
Jó időben esett meg a találkozás a Vörösmarty téren, s könyvbemutató estjeinken. (Leszámítva a zavaró, noha felfrissítő zivatarokat.) Ugyanis, ahogy véget ért a könyvünnep, évszázada (tehát általunk) nem tapasztalt kánikula tört ránk, az ukrajnai háború még elkeseredettebb, ezért gyors végét nem ígérő folytatásában lángolt tovább, ennek következtében emelkedő, létet fenyegető infláció ütötte fel a fejét – pl. megtakarításaink ijesztően apadnak a forint értéktelenedésével -, s nem különben valósággá vált a Covid visszatérésének réme is, hiszen emelkedő megfertőzöttségi mutatókról olvashatunk az egész világon.
Ezért hatványozottan tért vissza a több mint két éve felvetett – nem kevés alkalommal újra és újra ragozott – kételyünk. Mi lesz a hagyományos kultúra feladata ebben a teljesen megváltozott helyzetben? Ebben utaztunk-sodródtunk több évtizede, s most lehet – egy nagy vízeséshez értünk.
Hadd ne válaszoljunk kínzó tépelődéseinkre, hiszen eddig sem volt minderre kielégítő válaszunk.

Könyvheti könyveink közül – eleddig Gera György Terelőútjának volt a legjobb recepciója, Radics Viktória két szép írása, egyik a Magyar Narancsban, a másikat teljes terjedelmében itt olvashatjátok.

S hogy Gera György személyiségének kevés tanúját is megismerhessük, ezért szenteltünk egy délelőtött az emlékének – amelyet Sólyom András segítségével meg is örökítettünk.

Fogadjátok felfedezésként és szeretettel

A Múlt és Jövő Közössége