Leírás
Lesznai Annát arisztokratikus és zsidó gyökerei mindkét világra egyenlően nyitottá tették. Rendkívüli intellektusa és „érzéki-erotikus” személyisége minden irányzatot, tapasztalatot felszívott magába, amely „kezdetben volt…”, azaz a „minden Egész eltörött” mozzanata előtt Magyarországon létezett: mind a feudális rendszer régi Magyarországából, mind az azt meghaladni kívánó radikális mozgalmakéból. A legnagyobb s a legkülönbözőbb hátterű szellemi nagyságokkal barátkozott Ady Endrétől József Attiláig, s folytatott olyan dialógus-sorozatokat, amelyek később emlékekké érve szívódtak fel a regényben. Nem ítélkező-megosztó, hanem éppen ellenkezően: meghallgató és befogadó viszonyai szállítják a regényhelyzet megragadását: a történelmi pillanatot, amikor a sokféle hátterű magyar értelmiség – ezt a színvonalát azután soha többé nem érhette el! – még egyenlő félként, s egymást nem megsemmisítő, hanem egymást gazdagító párbeszédben állt egymással. Mint a kagyló húsába került fájó, izgató idegen test köré az igazgyöngy, úgy termelte ki Lesznai Anna magából ezt a regényt. Tapasztalatainak, érzéseinek s az abból desztillált, aszúsított emlékeiből. Kellett hozzá az óceánnyi távolság, csend és nyomás. Szinte szimbólum értékű, hogy a mű létrehozta után szerzője – az emigrációban – meghalt. Nem volt már mibe kapaszkodnia: az emlékeibe. Meghalt, de a meghalás folyamatában halhatatlanná szülte a magyar tapasztalatot: az egyszer volt „minden Egész”-et, s vele „eltörése” regényét.
