Leírás
A mostani számunkban ismét fölhorgad a holokauszt traumája, s kételyei, mégpedig megannyi új aspektusból. S nem a közelgő nyolcvanadik évforduló okán. Az eltelt történelmi idő s az át- és túlélő szemtanúk távozása után fokozottabb súllyal nehezedik ránk, második, harmadik nemzedékre, nem is a felelősség, inkább a kérdés, hogy folytatható-e a magyar zsidó történelem? A zsidó so called „egyházak” botrányai, a másik oldalon pedig a masszív Horthy-rehabilitáció igénye hangosan veti fel a kérdést: van-e célja, értelme, jövője ittlétünknek?
Leslie Morris, egy amerikai egyetem germanista professzora, édesanyja halála után fedezte fel zsidó, mégpedig magyar zsidó gyökereit. Önéletrajzi esszéje azt bizonyítja, hogy a holokauszt áldozati traumája új hazában, új identitással, a múlt letagadásával sem küszöbölhető ki. Laura Cwiertnia oknyomozó riport-esszéje egy egykori nemzetiszocialista lány életén keresztül mutatja be, hogy a másik oldalról milyen nyomokat hagy az elkövetői múlt. (Külön köszönet Weiss Jánosnak, hogy felfedezte ezt az írást, s lefordította.) Louise O. Vasvári „Frank Erzsébet, aki Arany János stílusában írt tábori naplót” című tanulmánya – nem először – a holokauszt női aspektusát mutatja be és analizálja egy családtörténeten belül, amely az epikai szabályok szerint gondosan kitér a holokauszt bekövetkezte előtti beágyazottság ábrázolására, majd a „kiszántás” után bekövetkezett bolygó hontalanságra is.
Nemrégiben jelent meg Veszprémy László Bernát Tanácstalanság. A zsidó vezetés Magyarországon és a holokauszt, 1944–1945 című könyve. A szerző a fővárosi és a vidéki zsidó tanácsok eddig alaposan soha nem kutatott tevékenységét tárta fel, sőt: e vitatott szerep utóéletét is. A német know-how Magyarországon is bevált alkalmazását, amelyben a szintén áldozati oldalon álló zsidókat vontak be abba a munkába, amely a zsidók elpusztítására irányult. Ahogy Kőbányai János „A nagy »kiszántás«-tragédia kulcsfigurái és/vagy drámai hősei” című felvezető esszéjében látja: ez a szerep a magyar holokauszt teljesen új, az eddigieknél mélyebb, sokoldalúbb eredőit világítja meg. Ezért Veszprémy könyve kivételes jelentőségű – s nemcsak a történelemtudomány művelői figyelmébe ajánlott.
Eredetileg a nemrég elment szerkesztőnk és barátunk, Haraszti György írta volna e kivételes könyvről az ismertetést a Múlt és Jövő számára. Végül e tervéről csak egy e-mail maradt fenn, amely még így is sokatmondó. Helyette két történész – különböző generációk és álláspontok képviselői – vette át tőle a feladatot. Jeszenszky Géza „A magyar vészkorszak méltatlanul elmarasztalt intézménye” címmel és Olosz Levente „Tanácstalanság vagy határozottság?” címmel írt Veszprémy könyvéről, a saját kutatásaik tükrében. A főszerkesztő azért írt hozzájuk bevezetőt, hogy érzékeltesse: a Múlt és Jövő ebben a kérdésben nem feltétlenül azonosul a véleményt nyilvánítókkal, de nyitott a diskurzusra – ami a nagy nyilvánosságban sajnos mindeddig elmaradt.
Veszprémy László Bernát „Egy modern ortodox jogvédő, Reiner Imre (1885–1963)” című portréja, s Reinernek az Eichmann-perben tett (de ott fel nem használt), s a szerző által szintén dicséretes makacssággal felkutatott vallomása még tovább árnyalja a most új szempontokkal gazdagított, s remélhetőleg folytatódó diskurzust.
Bodó Béla bő ismertetést írt a nemrég elment Deák István önéletrajzi könyvéről, amelyben jelentős szerep jut a holokausztnak. Huszár Ágnes olvasónaplója női holokauszt-túlélők könyveit ismerteti. Csepeli György írása „A történelem nem ér véget” címmel két, a holokausztban „kiszántott” zsidó közösségre, a vácira és az újpestire emlékező kiállítást elemez.
Miskolczy Ambrus „Kérdések és válaszok a romániai zsidóság két világháború között történetéből” című tanulmánya a szomszédainknál mutatja be a holokauszt előtti időket. Konrád Miklós „A magyarországi zsidó helytörténetírás” című tanulmánya fontos kérdést vizsgál: hogyan szolgálja a főként az egyes közösségek rabbijai által írt helytörténetek a nagy elbeszélés összegzéseit. Weiss János esszéje a közelmúltban magyarul is megjelent, Franz Rosenzweig A megváltás csillaga című filozófiai művét ajánlja az olvasók figyelmébe. Bikácsy Gergely a nagy író, Márai Sándor feleségének naplóit ismerteti.
Tanulmány, esszé, recenzió… Szépirodalom, elvétve. Ez is oly jellemző a magyar zsidóság jelenlegi állapotára. (Egy folyóirat csak azt tud közölni, amit a szerzők megírnak – ami az ő ügyük, identitásuk.) A kezdetektől szerzőnk Szilágyi Ákos versei mellett most egy új, fiatal költő mutatkozik be: Schön Károly. A nyomdába adás előtt nyitották meg Féner Tamás revelációs fotókiállítását, az ő festményeket idéző fotói gazdagítják a zsidó időszámítás 5784. évébe érkező számunkat.
