Sorry, this entry is only available in Magyar.

– Hallo, liebe Ex-Kollegin, szervusz, kedves ex-kollegina! Hogy megy a sorod? Jól bánik veled az új cég?

– Szervusz, kedves ex-kollégám! Köszönöm, jól! És te hogy vagy?

– Alapvetően jól. De azért annyira nem. Az izraeli helyzet alaposan falhoz vágott .

– Engem is   . Ráadásul az új cégem olyan furcsán áll hozzá az egészhez. Bugyuta közleményekkel intézik el az egészet, anélkül, elítélnék az erőszakot.

– Szomorú. Azért annyira nem megerőltető leírni azt, hogy „elítéljük az Izraelt ért terrortámadást”, vagy valami ilyesmit.

– Hát éppen ez az. Éppen ezt írták le.

– Akkor nincs baj, nemde? Belevaló céghez kerültél, örülj neki.

– De hát ezzel állást foglaltak.

– Állást bizony, az október 7-án lemészárolt áldozatok mellett. Jól tették.

– A másik oldalon is vannak áldozatok. Azóta is lövi az izraeli hadsereg Gázát, és civilek is halnak meg.

– Értelek. Csakhogy október 6-án az izraeli hadsereg még nem lőtte Gázát. Meg október 5-én sem.

– Október 7-nem vákuumban történt.

– Ez pontosan mit is jelent? Már Káin és Ábel sem történt vákuumban. Ahogy egyetlen többszereplős történet sem. De hogyan is értsem ezt?

– Úgy, hogy meg kell érteni a másik oldalt is.

– Nos, kedves ex-kollégám. Értem én, hogy igyekszel nagyon felvilágosult és jó embernek lenni, de ha megengeded, kifejteném, hogyan látom én a dolgokat.

– Tessék.

– Egy olyan történetben, amely lefejezett csecsemőkkel, meg hátrakötött kézzel elégetett kisgyerekekkel indul, ott nincs másik oldal, amit meg kellene érteni.

– Gázában is halnak meg gyerekek. Őket nem sajnálod?

– De, sajnálom őket is. Nem kellene a Hamásznak iskolák meg kórházak mellé telepítenie a rakétakilövőiket, akkor kevesebben halnának meg.

– Nem kellene lőni Gázát, akkor kevesebben halnának meg.

– Szóval szerinted Izraelnek nincs joga megvédeni magát a további terrortámadások ellen?

– De igen. A saját területén.

– Szóval ha valaki bemegy a házadba, kiírtja a fél családodat, aztán menekülőre fogja, akkor csak a kapuig üldözöd, merthogy utána már nem a te birtokodon van, következésképp azt csinál, amit akar, vagy mi?

– Csűrheted-csavarhatod akárhogy: tény, hogy Gázában is halnak meg gyerekek a bombáktól.

– Igen, ilyen a háború. Főképp akkor, ha nem hagyják a civileket délre menekülni a frontvonalból. De tudod mit? Feltennék egy gyakorlatias kérdést, rendben?

– Rendben.

– Tehát: amikor ledobsz egy bombát, akkor nem látod közelről, mi történik ott, ahová esik. Ésszel tudod, de nem közvetlen tapasztalat. Viszont egy csecsemő lefejezésének vagy egy kisgyerek megkötözésének és tűzbe dobásának azért van némi logisztikája. Sír a gyerek, a szüleiért kiabál, remeg, meg könyörög az életéért, gondolom én. Na, és a lefejezőnek-tűzbedobónak ezt végig kell hallgatnia anélkül, hogy elegendő kétségei támadnának a tettei helyességét illetően ahhoz, hogy abbahagyja. Érzed a különbséget a kettő között?

– Izraelnek akkor sem volna szabad ezt csinálnia.

– Miért, akkor szerinted mi a fenét kellene tennie? Szerinted október 7-e egyszeri alkalom volt? Kipróbálta a Hamász, milyen ilyet csinálni, és ezzel ki lett pipálva a dolog, ha nincs Izrael ellenreakciója, hamarosan átnyergelnének az iszlám fundamentalizmusról a hippizmusra, vagy mi?

– Nem volna szabad tovább táplálni az erőszakspirált.

– Tehát a szövetségeseknek sem lett volna szabad harcolniuk a Harmadik Birodalommal szemben, merthogy táplálták az erőszakspirált? Segíts megértenem: a logikád szerint Hitler hol állt volna meg, és ment volna haza csendéleteket pingálni? A Szajnánál? Vagy a La Manche csatornánál? Keleten a Dnyeszternél, vagy a Donnál szállta volna meg a békevágy?

– Értem a célozgatásodat, de nem baj. Éppen arról van szó, hogy én németként tudom, milyen a történelem rossz oldalán lenni. És nem akarom elkövetni ugyanazt a hibát, amit a nagyszüleim generációja elkövetett.

– Tehát ha kiszervezel egy Holokauszt 2.0-át a palesztinokhoz, attól majd a Holokauszt 1.0 elmúlik?

– Mi már nem azok a németek vagyunk. Éppen erről van szó. Ezért nem szabad támogatni, amit Izrael művel. Meg kell érteni a másik felet is.

– Figyelj, küldök egy képet. (Átküldi a képet. Boldogan mosolygó, fiatal nőt ábrázol, amint egy tengerparton sétál kéz a kézben egy kisfiúval.) Ő a másodunokatestvérem, Izraelbe házasodott Magyarországról, és a kisfia, nemrég múlt hatéves. A pogrom utáni héten menekítették ki őket katonai géppel Budapestre. Ha október 7-én ott vannak valamelyik kibucban a gázai határnál, te hogy döntöttél volna? A másodunokatestvéremet ölted volna meg, és a kisfiát hurcoltad volna el, vagy fordítva? Vagy mindkettőt megölöd? Vagy mindkettőd elhurcolod? Biztos van erre válaszod, elvégre érted a másik oldalt is. Na?

– Most lett belőled elegem. Elvakult vagy, nem érdekel a valóság, csak hajtogatod a gyilkosokat pártoló propagandát.

– Erre egy ideillő idézettel válaszolok: „Most lett belőled elegem. Elvakult vagy, nem érdekel a valóság, csak hajtogatod a gyilkosokat pártoló propagandát.”

(Egyszerre teszik tiltólistára egymást.)

A szöveg eredetileg a Magyar Hang november 10-i lapszámában jelent meg.