Múlt és Jövő a jelenben

A Múlt és Jövő online melléklete

Hamász-terrorista: „Nem volt más feladatunk, mint ölni.”

Talán felesleges említenünk, hogy ezt a leleplező, a Szimhat Tórai- háborút és következményeit megvilágító viszonyokat ábrázoló interjút minél többekkel osszátok meg.

A közösségi médiumokban, sőt: akinek van útja-protekciója hozzá: akár a közmédiumokban is. (Eleddig nem láttuk ott.)

Miután beszámolt a tetteiről, Abu Rusha a kérdésre: „Szabad-e az iszlám szerint gyerekeket megölni?” nemmel válaszolt.

Az izraeli belbiztonsági szolgálat, a Sin Bét szerdán közzétette egy Hamász-terrorista kihallgatásának videófelvételét, melyen a férfi az október 7-i, dél-izraeli vérengzés során végrehajtott tetteiről beszél.

„Nem volt más feladatunk, mint ölni – mondja a Hamász fegyverese, Abu Rusha. – Nem volt szabad elrabolnunk senkit, mindenkit meg kellett ölnünk.”

„Azt mondták – pontosít –, hogy öljünk meg mindenkit, aztán térjünk vissza.”

A kihallgatótiszt megkérdezi, különbséget kellett-e tenniük férfiak, nők és gyerekek között. A válasz nemleges.

Miért öltek válogatás nélkül?

Mi volt a támadás célja, és miért kellett válogatás nélkül ölniük? – kérdezik tőle ezután.

„Azt mondták, a telepesek mind katonák… Öljünk meg mindenkit, akit csak látunk” – feleli.

„Mindenkit meg kellett ölnötök? A nőket és a gyerekeket is?” – hangzik a kérdés.

„Igen.”

A Kfar Aza kibuc lerohanása

Abu Rusha egyike volt a Kfar Aza kibuc támadóinak.

„Megérkeztünk Kfar Azához. Egy dzsipben ültünk. [A vezetőnk] egy robbanószerkezettel átszakította Kfar Aza határkerítését.”

Abu Rusha a csapatával több házba is behatolt. Amelyiket üresen találták, azt felgyújtották. Épp felgyújtották az elsőt, amikor „valaki kijött a kertbe egy slaggal a kezében. [A csapat tagjai] meglátták és lelőtték. Ezzel kezdődött.”

A második házban Abu Rusha gyújtotta föl a hálószobát.

„Bementünk a harmadik házba. Volt ott egy nő. Hamzeh agyonlőtte.”

Abu Rusha elmondja, hogy a csapatával átfürkésztek egy üres házat, és továbbmentek az ötödikbe, ahol úgy kilencven percet töltöttek.

„Megláttuk, hogy három telepes jön felénk” – folytatja. Tűzharc alakult ki, melyben Abu Rusha megölt egy embert, a társai pedig gránátokat hajítottak a többiek felé. „Aztán a lövöldözés abbamaradt.”

Ezután két órára elbújtak egy gyümölcsösben, majd az ablakon át bemásztak egy újabb házba.

„Addig lőttünk, amíg csönd nem lett.”

„Amikor átfürkésztük a házat, kisgyerekeket hallottunk a pánikszobából. Belőttünk abba a szobába.”

Abu Rusha elmondja, addig tüzeltek, amíg csönd nem lett.

„Csönd lett? – kérdezi a kihallgatótiszt. – Ez mit jelent?”

„Hogy meghaltak.”

Nem sokkal később, egy újabb tűzpárbaj után Abu Rusha és társai megadták magukat az izraeli védelmi erőknek.

„A szüleim nem tudják, hogy Hamász-tag vagyok.”

Abu Rusha beszámolója után elhangzik a kérdés: „Az iszlám szerint szabad gyerekeket ölni?”

„Nem” – feleli a férfi.

„Mit mond erről Mohamed próféta?”

„Hogy a gyerekek nem harcosok” – mondja Abu Rusha.

Végül az utolsó kérdés: „Apád és anyád büszke lenne arra, amit tettél?”

„Nem tudják, hogy Hamász-tag vagyok. Ha apám meglátna, agyonlőne. Kinyírna.”

„Miért?”

„Azért, amit tettem.”

Maya Zanger-Nadis cikke (Jerusalem Post, 2023. 11. 01.)