Tegnap sok keserűséggel fogadtuk a hanuka ünnepet. Most alig 24 órára rá, más hangon-hangulatban gyújtottuk meg a két gyertyát. (A whatsapp segítségével interkontinentálisan, csak a fánk nem tudott átzoomolni a Földközi tengeren – amiről a feleségem szerint, hiányzott a jó magyar[nagybörzsönyi gyümölcsökből, általa főzött] lekvár.)
(Igen, ilyen az ember lelke koronavírus idején: radikálisan hullámzó.)
Az illúzióhiányos levelet a politika behatolása okozza a legegzisztenciálisabb ügyeinkbe – amely mi lehet más, mint hogy ússzuk meg a járványt a legkisebb veszteséggel.
A vakcinák izraeli (a frankó, a Pfizer) megérkezését is – a sajtó képviselői részéről – nem más kísérte mint a kellemetlen firtatás, hogy alakulnak a parlamenti erőviszonyok a napokban, pontosabban mikor lép le a történelem színteréről Bibi Nethanyahu, s hogy a gyógyulás reményét hogyan használja ki a hatalma konzerválására.
Nincs vigasztalanabb iszapbirkózás – nem beszélve arról, hogy a hanuka nemcsak a csoda emléke, de a Makkabeusoké is, akiknek a szabadságharca az ókori független zsidó államot alapozták meg.
A bánatos gyertyagyújtást követő magányos internetes – mi más? – barangoláson bukkantam rá erre a klipre, ahol szintén az izraeli miniszterelnök szerepel. Akinek a képét alig néhány órája ki(ön)cenzúráztam az oltások Szentföldre érkezését bejelentő hírből.

Ok. Lehet, ez a közösen énekelt dal is reklám. PR. Nem most jöttem le a falvédőről. Láttam-tapasztaltam sok mindent, és még több mindenben csalódtam. De. S épp ezért. Jelenthetem.
Mindennek ellenére ezt a dalt, ezt a miniszterelnöki – hamis hangokat nélkülöző – szereplést: megettem. S egész egyedi, megható húzásnak értékeltem. Amely a klipet gyártó produkciós irodát dicséri – de jó hogy van ilyen – amelynek neve: Izrael együtt van. Megkajáltam a dalocskát, amelynek refrénje, hogy a szeretet hordozza a megoldást, a szeretet győz. Ez az alapja a gyermekkortól az öregségig az életben tartó remény energiáinak. Engem is eltaláltak a klip megcélzott szereplői felé áradó érzelmi sugarak, amit a „mindennapi életből” kimetszett vizuális reprezentáció oly empatikusan és szociológiai hitellel érzékített meg. Ismétlem: lehet, mindez: PR, giccs. (A december 10-én feltett videónak egy nap alatt már több, mint
félmillió nézője volt…) De akkor is ez a produkció, gesztus átlendített egy nagyon pesszimista állapoton – amelynek tanúja a tegnapi levél. (Lehet hátra lapozni.) Ez megingathatatlan tény.
Ezért most nincs más dolgom/kötelességem, minthogy „megosszam” veletek ezt a dalt, civil evangéliumot. (Magyarul: jó hírt.)

Ha nálatok is hasonló hatást ért el, ti is osszátok (és ne fosszátok) tovább.
Mert legyen bármilyen közhelyes: csak a bennünk szunnyadó szeretet képes kihúzni a rettentő szakadékból ahová ember és vírus egymást oly végzetesen letaszította.

Tehát legyünk egy kicsit vidámabbak, s mindenek előtt egészségesek.