Sorry, this entry is only available in Magyar.

“Kedves János,

Derekasan álltad a sarat. A mi korunkban a férfiak nem a háborúkban mutatják meg a vitézségüket, az életük kockáztatásával, hanem a betegségek elleni világháborúban.
Ma azonban nem tudjuk pontosan, hogy miképpen kell talpig emberként küzdeni ebben az emberiség és a vírusok közti talányos összeütközésben. Lehet-e az életünket kockára tenni, mint a törököt és annak lófarkas-félholdas zászlóját a biztos közös halálba magába ragadó Dugovics Titusz tette Nándorfehérváron, éppen félezer évvel a magyarság másik nagy legendás hőstette, az 1956-os forradalom előtt?
A harc szinte misztikus. Nem tudjuk biztosan, hogy ez a vírus az emberiség két új fegyvere, a mesterséges intelligencia és a géntechnológia kombinálásának első nagy sikere-e, s ezáltal csupán eszköz rejtőzködő emberi hatalmak kezében, vagy isteni figyelmeztetés arra, hogy immár tényleg eljött az a világ, amikor az emberi kreativitás termékei átveszik az uralmat megalkotóik felett.
A mi generációnk kisgyermekként élte át 1956-ot, a magyarság utolsó fegyveres harcát, ami után a „tollat fogtam, mert a kés kevés volt” József Attila-i hozzáállás vált a gerincesség etalonjává. „Embernek születtem én” – világított rá a költő. Ma a „Fáradt vagyok; kezem úgy reszket, alig bírom a tollat” (ahogy Petőfi írta Bem táborából Szendrey Júliához) bágyadt lendületével, a tollunkat nem leejtve maradhatunk muszáj Herkulesnek.
A covid-19 „Meg- és kiragadott valahová felfele, mely dimenziókban a ‘mindennapi élet’ nyilai és nyűgei kicsinyessé mosódnak” , írod meccs alatti időről, amikor még folyt „a mérkőzés a sárkány fejű vírusok neked kirendelt zászlóalja és a remélhetőleg csak pillanatnyilag megrendült immunrendszered között”.
A ráismerésed arra, hogy haszid történet szereplője lettél – „a lakás börtönömbe belibegő kedves hölgy kinyerte az orromból a pozitív(negatív) jó hírt… Hadd higgyem, hogy ez az – aktuális – hanukai csoda az első gyertyagyújtásra.”, azt hiszem a MéJ műhelyének, egymást jórészt csak írásból” és nem „fejről” ismerő közösségének is alkalom a gyertyagyújtásra.

Barátsággal,

Gábor”