Past and Future in the present

The Past and Future online annex

Kőbányai János: Szent és gonosz helyek – ukrajnai válság idején

Posted on

Sorry, this entry is only available in Magyar.

Persze más okom volt, hogy tegnap felkeressem a Szent várost (kell ehhez ok?), de a közelgő európai (világ?)háború híre-szele itt is a szívembe, figyelmembe költözött. Hiszen ez a város egyben mágikus-szimbolikus pont is, ahol a világ (nagy része) teremtetett – legalábbis szellemi-erkölcsi-kulturális értelemben. Ezért érzékeny membránként is funkcionál a földkerekség állapotáról annak, aki jól odatapasztja a fülét a régi kövekre.
Az óváros békés, sőt: túl békés (értsd: turistákra kiéhezett) képét mutatta. A nagy hirtelen feloldott utazási korlátozásokat, lehet, mégsem követi a közeli jövőben a turizmus fellendülése. Azaz: az öt kontinensen égő folyamatos vágy, hogy a Biblia – Ó és Új szövetsége – kollektív emlékezetében megőrzött helyeken lehessen azonosulni a nagy elbeszéléssel, s ezzel a zarándoklattal a narratíva szereplőjévé is válni. Azonban a szentföldi utazás elé most nagy valószínűséggel a már érezhetően elsöprő infláció, katonai behívók, lezárt határok és légterek lépnek fel új akadályként a koronavírus járvány két, pusztító-szegényítő esztendeje után.

Nagyításhoz kattintson a képekre!

Mielőtt Ferenc pápa, szintén egykori jeruzsálemi zarándok, március 2-ra, hamvazószerdára meghirdette volna az ukrajnai válság békés megoldása érdekében a kollektív imádkozást – jómagam, csak úgy spontán, egyéni iniciatívára elmormoltam egy kívánságot a „lieu de mémoire”-ok felemelő közelségében. Persze más ügyek, s hozzám közeli személyek (vajon akad-e közelebbi, mint jómagam?) „sorstalansága” jobb sorsra, azaz emberi sorssá fordulása óhajtásai közben nem tekinthettem el a kontextustól, hogy milyen gyászos keretek közé zárt engem, s szinte az egész világot, a mindannyiunk egzisztenciáját ellehetetlenítő, néhány napja belobbant háborús fenyegetés. Az ima, s annak megválasztott helye nem más, mint közelítés a legkiismerhetetlenebb, legmisztikusabb rejtély felé – önmagunkhoz. Mi mást tehetnénk, ami méltó ebben az elcsigázott helyzetben – hiszen csak ez az út vezethet ki az apokaliptikus homályból?

Korábbi posztunkban Velencében – is – jártunk Zucheroval, akinek a felfedezését a lagúnák városának köszönhetjük. A bennünket – vonzásainkat és választásainkat – jól (s lassan még nálunknál is jobban ismerő) kereső programok – ők tudják, miért – a talján rocksztár (szerintem, egykori kritikus szerint, több ő annál) moszkvai, sőt: a Kreml-beli koncertjét ajánlották jobb, reménytelibb időkből. Amikor még nem onnan fújtak a Rossz irányába sodró, hideg, tavaszt elfojtó szelek. („Azok nem jót jelentenek” [Muzsikás].) Inkább őt hallgatnánk ott és most – ez szolgálná igazán javunkat és sorsunkat.

xxxxxxx