Description
1.
Szüntelen készülődés a „regényre”: ez a hol ihletett szorgalomban, hol fáradt szöszmötölésben megnyilvánuló életforma – most már nyilvánvaló – az utolsó pillanatig kitart. Ezek szerint itt olyasvalamiről lett volna szó, ami teljes keletkezéstörténetemet érinti (annak szálaiból vett szőttes), és mert akarva-akaratlan ez az ambíció éltette, hát ez lett a végzete is.
Ezekben a feljegyzésekben az én számomra van valami érthetetlen mozzanat – mégpedig a keletkezésük. Rendszerint az történik ugyanis, hogy az aktus pillanatában merőben feleslegesnek, haszontalannak érzem a dolgot, érthetetlen tehát, hogy mégis fölülkerekedik az impulzus, amely a megformáláshoz elvezet.
Természetem: akár a medúzáé. Áttetsző vagyok, lebegek, mintha nem is lennék, áramlatok, a mélység nagy rengései sodornak, a fény és a tenger összes művei megvannak bennem, és veszélyes is vagyok, persze – mérgeim gyűlnek, sűrűsödnek.
…úgy látom – figyelsz egy pillanatra? –, úgy látom, hol butábbnak, hol okosabbnak stilizálod magad a valóságosnál. Mire jó ez?
Feljegyzéseid ezt a hisztérikus szökellést – hol le, hol fel – hűségesen dokumentálják; megmondjam neked az igazat? ezek az irkafirkák egészen elmosódott képet mutatnak rólad… ezek alapján ki fog rád ismerni? ezt akartad?
2.
Jeles Andrást avantgárd színházi és filmrendezőként ismerjük, noha egész életében ír és olvas – hagyományos „könyves ember” –, szavakkal is alkot. A már megjelent Füzetei ezzel az újjal együtt egy gondolkodásregényt alkotnak, az eleven gondolkodás – eszmélkedés, töprengés, tipródás, háborgás, meditálás és bámészkodás – folyamatát ábrázolják. Jeles beavatottja a nyelvelőtti dimenziónak, nem csupán reagál mások nyelvi képződményeire, hanem szóba ölt röpke eseményeket, amelyek izgalomban tartják, ritkábban: megnyugtatják.
A cél mindennek az átgondolása, egy eleve megrendült egzisztenciából kiindulva, hiszen 1945 tavaszán született, és a rémületet magában hordozza. Föleszmélni akar, ezért olvas másokat és követi a világ sorát, a saját sorsát. Töredékei töredelmek és kritikus szúrások, eszméletek, belátások és indulatos rákérdezések, különböző hangulatú nevetések és képekkel illusztrált elhűlések. A világ érzékiségének bűvöletében és az intellektus tanulásfolyamatában telő élet írásos nyomai.
Ahogy Karl Jaspers írta, „a gondolatmű mindig töredék; annak kell igazsággá kiegészítenie, akinél ez nemcsak gondolatként gondoltatik, hanem aki ezt történetileg saját egzisztenciájában valósítja meg”. Jeles gondolatműve elszánt olvasókat kíván, akik a maguk módján megejtik ezeket a kiegészítéseket.
3.
A pillanat, a jelenlét teátrális pillanata mindennél elragadóbb, sőt, igazat szólva, egyenesen ellenállhatatlan. Ezért aztán előbb-utóbb képesek vagyunk – leszünk – jelentéktelenségünket a maga sajátos értelmében, komolyságában, tehát mindent – elsősorban: magunkat – elsöprő erővel felfogni.
Jeles András
